„A szupernő szindróma megjelenése a II. világháború hozománya. Míg korábban a nők szerepe leginkább a háztartásbeli teendők ellátásában és a gyermeknevelésben merült ki, addig a háború nyomán szükségszerűvé vált az úgynevezett »kétkeresős családmodell« bevezetése. A nők feladatköre ezáltal jelentősen bővült, hiszen dolgozniuk kellett, mindemellett továbbra is gondoskodtak a családról” – olvasható a lelki és mentális egészséggel kapcsolatos edukációval foglalkozó Mélylevegő Projekt közelmúltbeli Facebook-posztjában.
Nem csak a feleségeket és az anyákat érintheti
A szupernő szindróma nem definiálható pontosan, ugyanis nincs mérőszáma, amely alapján eldönthetnénk, hogy minket milyen szinten érint a probléma. Vannak olyan tényezők, amelyek növelik a kockázatot. A leggyakrabban például azokat a nőket nevezzük szupernőnek, akik egyszerre szeretnének...
- jó háziasszonyok lenni – tehát főznek, mosnak, takarítanak – és mindig a férjük kedvében járni;
- tökéletes anyák lenni, akik minden szabadidejüket a gyermeküknek szentelik, ráadásul minden helyzetben türelmesek és megértők maradnak;
- értékes, szorgalmas, lelkiismeretes dolgozók lenni, akik ha kell, akár munkaidőn túl is dolgoznak.
A jelenség tehát a mindennapi szerepek közti állandó egyensúlyozás során alakul ki a nőknél, viszont nem kizárólag a feleségeket és az anyákat érintheti. „Gyermekkortól kezdve számos olyan inger éri a fiatal lányokat, amelyek miatt azt érzik, hogy minden helyzetben és szerepben hibátlannak kell tűnniük. Ez a megfelelni vágyás és az elérhetetlen kép hajszolása végigkíséri őket az egész életük során, ezért elengedhetetlen, hogy már időben foglalkozzunk a lehetséges hatásaival” – olvasható a bejegyzésben.
Kockázatok és megküzdési stratégiák
Az állandó maximalizmus és megfelelési kényszer a mai világban talán a legfontosabb alaptulajdonságoknak tűnhetnek, azonban hosszú távon komoly veszélyeket rejtenek magukban. A tökéletesség hajszolása tulajdonképpen az érzelmi kiégés felé kövezi ki az utat, ráadásul kialakulhat stresszevés – emiatt pedig elhízás – és depresszió is.
Ha úgy érzed, te is érintett lehetsz, fontos, hogy tudatosítsd magadban: a teljes tökéletesség nem létezik, és nem kell folyton erre törekednünk! Fontos, hogy felismerjük saját gyengeségeinket, és merjünk hibázni! Ehhez viszont szükségünk van egy elfogadó környezetre, amelyben megélhetjük ezt” – figyelmeztetett a Mélylevegő Projekt.
Ahelyett tehát, hogy még keményebben próbálsz hajtani és még inkább háttérbe szorítod saját magadat, inkább tanulj meg segítséget kérni, ha úgy érzed, egyedül nem megy! Nyugodtan vállald fel, ha valamit nehéznek gondolsz, ez még nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál! Ezentúl pedig inkább az olyan emberek társaságát részesítsd előnyben, akik nem erőltetik rád a tökéletesség álcáját!
