A PCOS , azaz policisztás ovárium szindróma gyakorisága nagyjából akkora hazánkban, mint a cukorbetegségé. Az anyagcsere betegsége, hátterében örökletes inzulinrezisztencia áll, amely ráadásul igen könnyen, egy terhelés inzulinvizsgálatból kideríthető. A "genetikától" és életmódtól függően a betegség mindenkinél másképp jelenik meg. Ha a kórképet nem ismerik fel, vagy nem kezelik megfelelően, a PCOS metabolikus szindrómához, cukorbajhoz, szív- és érrendszeri betegségekhez és ösztrogénfüggő daganatok kialakulásához vezet. Pedig a PCOS kezelhető, érdemes tehát megismernünk, hogy időben felismerhessük!
A PCOS tünetei
A betegségnek nincsenek mindenkire egyformán jellemző tünetei. Ráadásul minden életszakaszban más és más probléma formájában hívja fel magára a figyelmet:
- túlsúly
- aknés bőr - a háton, állon, vállon
- szőrösödés
- hajhullás, férfias típusú hajritkulás
- rendszertelen menzesz
- magas vérnyomás
- meddőség (az ovuláció elmaradása miatt), teherbeesési nehézségek
- sorozatos vetélések
- terhességi diabétesz
- inzulinrezisztencia
- ritkán hasi görcsök
- sok kis ciszta, megnagyobbodott petefészek
Diagnózis
A PCOS (policisztás ovárium szindróma) kellemetlen, fájó tüneteit diétával kordában lehet tartani Már diagnosztizálása sem könnyű feladat, és bár vannak nőgyógyászati tünetei (ezek egyikéről kapta a nevét), ezek felismerése és kezelése endokrinológus-belgyógyászra tartozik. A PCOS diagnózis kimondásához az alábbi három kritériumból legalább kettő megléte szükséges (amennyiben más endokrin betegség kizárható): peteérési vagy menstruációs zavar, férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás , hasra történő hízás) vagy laboratóriumi jelei (pl.emelkedett tesztoszteronszint); policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal (mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el).
A PCOS gyakorlati diagnosztikájára alkalmas, pontosan mérhető paraméter még nem létezik, és a tünetek is betegenként eltérnek. Így elsősorban nem a laboratóriumi, hanem a klinikai tüneteket kell figyelembe venni. A laborvizsgálatok (szabad andogén-index, DHEAS, androsztendion, LH/FSH arány, inzulinszint,prolaktinszint) főként a hasonló tüneteket okozó, más betegségek kizárása miatt elengedhetetlenek.
Az inzulinrezisztenciára (IR) cukorterheléses vizsgálattal derül fény, a vércukor- és inzulinszintek utalhatnak jelentős inzulin-túltermelődésre.
Az ultrahang is elengedhetetlen: a ciklus elején kell elvégezni, amikor még fejlődésnek indult tüsző nem zavarhatja az értékelést. A policisztás ováriumok a következő képet mutatják: mindkét petefészekben egyenként legalább nyolc, 10 mm-es átmérőt el nem érő ciszta vagy az ováriumok térfogata 10 ml-t meghaladja.
A betegség kezelése aktív korú és klimax utáni hölgyeknél
Ideális esetben a nőgyógyász és endokrinológus egymással konzultálva alakítja ki a személyre szabott terápiát. Amennyiben szövődmények még nem léptek fel, a terápia az egészséges életmód: a mozgás és a vércukorszint kiegyensúlyozottságát szem előtt tartó diéta. A PCOS egyelőre nem gyógyítható, de a tünetek visszafordíthatóak, és az állapotromlás megakadályozható az éveken át alkalmazott megfelelő kezeléssel. Mindezt hatékonyan egészíti ki a gyógyszeres kezelés, leggyakrabban egy úgynevezett metformin nevű hatóanyagot tartalmazó tablettával. PCOS-ben szokásos napi adagja normál testsúlyviszonyok esetén 3x500 vagy 2x850 mg, túlsúlyosaknál 3x850 mg, maximálisan 3x1000 mg. A gyógyszer általában pár hónap vagy fél év után kezdi kifejteni hatását.
Szóba kerülhet a fogamzásgátló is: hatásai egyénileg változhatnak, hiszen minden ember más, de a PCOS kezelésére a jól megválasztott fogamzásgátló gyógyszer alkalmas. A kellemetlen tüneteket megszünteti, a szőrösödés és a pattanások eltűnnek, és ha megfelelően szedjük a készítményt, akkor a menstruáció is rendszeres lesz.
A PCOS kezelése természetesen megváltozik a klimax után, mivel ilyenkor az egyik leghatásosabb eszköz, a fogamzásgátló már nem adható. Természetesen vannak más kezelési lehetőségek is, de ezek többsége nem általános érvényű, hanem személyre szabott, amihez mindenképpen orvosi segítségre van szükség.
Diéta és nassolás PCOS esetén
Az inzulinrezisztencia és a PCOS kezelésének egyik alapja a limitált, napi ötszöri alkalomra osztott szénhidrátbevitel. A szénhidrát mennyisége sem túl kevés (ezért nem jó, ha a betegek azt mondjak, hogy én nem eszem szénhidrátot), sem túl sok nem lehet, általában 160 gramm naponta - de lehet 120 és 200 gramm között mozogni kivételes esetben, főleg, ha valakinek fogyni kell (120 gramm), vagy terhes (200 gramm).
Ha valaki tartja azt a diétát, amit az inzulinrezisztenciára előírnak, az a napi 5 étkezés mellett nem nagyon lehet éhes. Lassan felszívódó szénhidrátokból egy keveset azonban megengedhetünk magunknak, ezek pedig például a répa , az alma, a paradicsom, paprika, retek, uborka vagy éppen a gomba. Akkor sem nyúlhatunk nagyon mellé, ha olyan rostokat nassolunk, melyek nem szívódnak fel (például búza- vagy zabkorpát), és remekül csökkentik az étvágyat is.
Forrás: HáziPatika.com/Budai Endokrinközpont/Trombózisközpont
