A holdfázisok mintegy 29,5 naponta ismétlődnek, míg egy 2019-ben publikált tanulmány szerint a női menstruációs ciklus átlagos hossza 29,3 nap – noha egyénenkét nagy változatosságot mutat. A két ciklus hosszának hasonlósága láttán valóban logikusnak tűnhet a feltevés, hogy talán van közöttük szorosabb kapcsolat is a véletlenszerű egybeesésen túl. Francia és amerikai kutatók azonban mintegy háromezer európai és egyesült államokbeli nő ciklusának vizsgálatával arra a következtetésre jutottak, hogy a folyamatot sokkal inkább a szervezet belső órája szabályozza. Mint azt a BBC Science Focus írja, igen beszédes, hogy a holdfázisokkal kapcsolatban esetleges kimutatható összefüggések is egészen máshogy alakulnak a két kontinensen. Európában például a kutatócsoport megfigyelései szerint a menstruációs ciklus jellemzően növekvő félhold alatt kezdődik, míg Észak-Amerikában gyakran telihold idején.
A cirkadián óra lehet a főnök
A menstruációs ciklus havi mintázatot követ, de hogy pontosan milyen mechanizmus áll emögött, egyelőre rejtély. Hogy magyarázatot találjanak a felmerülő kérdésekre, a kutatók összesen mintegy 27 ezer menstruációs ciklust vizsgáltak meg, különös tekintettel a menstruáció első napjának időzítésére. Csupán gyenge korrelációt fedeztek fel a menstruációs és a holdciklus között. Az a tény pedig, hogy még ez a gyenge korreláció is nagyban változott a kontinensek között, szerintük azt mutatja, hogy valójában sokkal inkább életmódbeli tényezőkön alapult, mintsem a Holdon. Mindazonáltal a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt is elismerték, hogy azokban a közösségekben, ahol a nők több holdfénnyel érintkeznek, az égitest befolyása a menstruációs ciklusra erőteljesebb lehet.
A tudóscsapat arra a következtetésre jutott, hogy a petefészkek működésének ritmusát elsősorban a test belső órája, avagy a cirkadián óra tartja fenn. Mindezt arra alapozzák, hogy adataikból kirajzolódott egy általuk fázisugrásnak nevezett jelenség. Arról van szó, hogy amikor a nők belső órája kiesik a szinkronból a ciklusok szabályos hosszával, akkor korrigálja magát olyan módon, hogy előreugrik a következő stabil állapotba. „Ha a ciklus bármilyen okból meghosszabbodna, akkor ez az óra alapú folyamat alkalmazkodik azzal, hogy gyorsan lerövidíti” – magyarázta dr. Claude Gronfier, a tanulmány utolsó szerzője. Kifejtette, a fázisugrások a relatív koordináció jelei, egy jelenségé, amely nagyon jellemző a cirkadián órákra. Tipikus példa erre a jetlag, amikor valaki több időzónán is átrepül utazás közben.
Az emberi egészség egyéb területein, beleértve egyebek mellett a rákot, alvászavarokat és a depressziót, a tudomány már alkalmaz kronobiológiai megközelítést a gyógyításban. Elég csak a fényterápiára gondolni. A mostani kutatás pedig felveti annak lehetőségét, hogy hasonló módszereket érdemes lehet kipróbálni ovulációs zavarok esetén is, így javítva a termékenységet. „Rengeteg munka vár még ránk, és reméljük, hogy a kollégák velünk együtt elindulnak majd abba az irányba, amely a cirkadián medicina jövőbeli területét képezheti” – fogalmazott Gronfier.
