(MTI-Press) - A szexualitás kikerült a hálószobákból és bulvártémává, sőt értékmérővé vált. A korosodó férfiak nagy bánatára, hiszen a klimax őket is eléri, annak minden kellemetlen, ám kezelhető következményével. A nemzőképesség fennmaradása azonban vigaszt jelenthet a szexuális potencia csökkenéséért.
Napjaink teljesítménycentrikus világában a férfiasságnak szinte kizárólagos fokmérője a nemi aktus mennyisége, időtartama. Jól példázzák ezt a különböző felmérések, kutatások is. E szempontból érdekes, amit Németországban végeztek, és amit a dpa hírügynökség adott közre. Megtudhatjuk, hogy a 250 ezer megkérdezett 25-45 éves korú férfi mindegyike szinte kizárólag jót mondott saját hálószobai szerepléséről. A német férfiak nem szerénykednek: tíz bajor közül kilenc arra büszke, hogy a lehető legjobb szexpartner, Északon a brémaiak pedig azzal dicsekszenek, hogy ők nyújtják a legtartósabb "szolgáltatást", átlagosan 9,4 percben. A szászok viszont nem az időt mérik, hanem szerepléseik számát, s nem titkolják, hogy éjszakánként háromszor "hozzák a formájukat".
Nem csoda, ha a szexuális potencia státuszszimbólum lett, s az efféle sikerpropaganda és nagyotmondás férfikörökben nálunk is dívik. Ennek az lehet a következménye, hogy önkéntelenül is összehasonlításra késztet, s aki e "normák" alatt teljesít, egyhamar csökkent értékűnek érezheti magát. Azok pedig, akik elmúltak harminc-negyven évesek, már az öregség jelét látják abban, ha - bocsánat a kifejezésért - "a tenyészállat mércének" nem felelnek meg.
Ideje volna megérteni és elfogadni, hogy - miként nincs két egyforma ember - úgy a szexuális életben is egyediek és különbözőek vagyunk. Az emberi szexualitásban kölcsönhatás érvényesül a szellemi, lelki, biológiai, sőt társadalmi tényezők és folyamatok révén. Hatásaik olykor egymást erősítik, máskor gyengítik, és ez megjelenik a szexualitásban is. Való igaz, hogy a negyven feletti férfiaknál felléphet az úgynevezett "kapuzárás előtti félelem", aminek hátterében objektív és szubjektív okok is szerepelnek. E félelem jórészt pszicho-szociális indíttatású, amire sokszor a hölgyek is rájátszanak gonoszkodó megjegyzéseikkel, gúnyos hasonlítgatásukkal. Ám az is igaz, hogy a kor előre haladásával csökken a férfiaknál is a szexuális teljesítőképesség.
Az egészségügyi világszervezet, a WHO alábbi kormegjelölése szerint: középkorúnak tekinthetők a 45-59 évesek, öregedőnek a 60-73 közöttiek. Az öregkort 74-90 évig jelzik, e fölött pedig agg korról lehet beszélni. A klimax, azaz a változás kora mindkét nemnél bekövetkezik, nőknél korábban, a férfiaknál később, az ötvenes-hatvanas életkorban. A női és férfi szervezet azonban a klimax után alapvető eltérésekkel működik. A nők fogamzóképessége a klimax után lezárul, ám a férfiak nemzőképessége magas életkorban is fennmaradhat. Tehát - a nemzőképességet tekintve - igaz, hogy nincs öreg férfi
Mindez nem jelenti azt, hogy az öregedés folyamata elkerülné a férfiakat, és ez ne következnék be a szexualitás terén is. A férfiaknál is végbe mennek folyamatok a hormonváltozások által: változik a nemi élet, felléphet erekciós zavar, csökkenhet a nemi vágy. A szellemi képességek hanyatlása azonban egyik nemnél sem törvényszerű, bár gyakori jelenség. Tény, hogy a világ szellemi, művészeti, politikai életének kiválóságai többségében legalább 60 évesek. Az elmúlt korokból is hozhatunk kiemelkedő példákat: Picasso és Somerset Maugham 90 éves korában is aktívan alkotott, Arthur Rubinstein agg korában is pazarul zongorázott, Tolsztoj és Goethe 80 évesen remekműveket írtak.
Az öregedés természetes folyamat. Nem szabad katasztrófaként felfogni, s bár tudjuk, hogy a létünk véges, a teljes, szorongás nélküli életre kell törekednünk. Aki nem öncélúan hajszolja magát szerelemben, üzletben, aki nem két végéról égeti a gyertyát, hanem törődik szellemi, testi kondíciójának frissen tartásával, emberi értékeinek ápolásával, az örömét leli az életben az idő múlásával is.
dr. Takács Ilona
