Ahogy számos baktériumfajta, ugyanúgy a Candida törzsbe tartozó gombák is jelen vannak normál körülmények között is a hüvelyflórában. Ám ha valami miatt a védő hatású tejsavbaktériumok (Lactobacillusok) száma lecsökken, és az egészséges, kissé savas kémhatás megváltozik, akkor a Candida túlszaporodhat, ami hüvelygomba-fertőzést okoz. Az orvosi nevén vaginális candidiasisnak nevezett kórképre szagtalan, bőséges, fehéres színű, túrószerű váladék, valamint viszketés hívhatja fel a figyelmet, mindezt pedig égő fájdalom, duzzadás és kivörösödés kísérheti. A gombás fertőzés bakteriális fertőzéssel is együtt járhat: ebben az esetben a szintén bő váladék szürkés vagy tejszerű, továbbá jellegzetesen halra emlékeztető szaga van. Amennyiben mégsem egyértelmű, hogy baktérium vagy gomba áll a hüvelyfertőzés hátterében, érdemes nőgyógyászhoz fordulni, aki a hüvelyváladékból vett minta alapján azonosíthatja a kórokozót, és ennek megfelelően kezdődhet meg a célzott kezelés.
Veszélyes szövődmények: szexuális úton terjedő betegségek
A gombás hüvelyfertőzés nem csupán kellemetlen tüneteket okoz, hanem kezeletlenül számos szövődménye is lehet. Mivel sérül a védelmi rendszer, ezért a szervezet fogékonyabbá válik a különböző szexuális úton terjedő betegségekre - például a HPV-re -, megnő a kismedencei gyulladások, illetve a nőgyógyászati műtéteket követő fertőzések kialakulásának esélye, valamint terhesség esetén vetélés vagy koraszülés is bekövetkezhet.
Várandósság esetén a hüvelyfertőzés ráadásul nem csupán az édesanyát veszélyezteti : a szülés során a kórokozók átterjedhetnek az újszülöttre, akinél szájpenész, szembetegség, gombás bőrbetegség, végbél- illetve nemi szervi fertőzés, de súlyosabb esetben akár Candida-vérmérgezés is kialakulhat.
A kiújulás megelőzése: intim higiénia
Ha szeretnénk elkerülni a hüvelyi fertőzést - illetve a fertőzés kiújulását -, ennek egyik alappillére a megfelelő intim higiénia. Ez azonban ne jelentse azt, hogy túlzásba visszük a tisztálkodást: a hüvely alapvetően öntisztuló szerv, amit belülről egyáltalán nem ajánlott kimosni, kivéve azokat a speciális eseteket, amikor orvos írja elő az irrigálást. A vegyszerekkel történő, indokolatlan mosakodás veszélyeztetheti a kényes biológiai egyensúlyt, amely már önmagában a hüvelyflóra egészséges összetételének megbomlásához vezethet. Ehelyett a reggeli és esti tisztálkodás során csupán tiszta vizet vagy kifejezetten kímélő, pH-semleges intim mosakodószereket érdemes használni.
Nagy figyelmet kell fordítani a menstruáció alatti higiéniára is, így a tampon és az intim betét rendszeres cseréjére, valamint érdemes kerülni az illatosított változatokat csakúgy, mint az illatosított intimspray-ket és vécépapírokat. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a gombák a meleg, nedves helyeken érzik jól magukat, ezért könnyen elszaporodhatnak olyankor, ha rosszul szellőző, műszálas, szűk ruhaneműt viselünk, de akkor is, ha a nedves fürdő-, vagy edzőruhát rövid időn belül nem cseréljük át szárazra. Szintén kockázati tényezőnek számítanak a hormonváltozások - például a klimax -, valamint az antibiotikumszedés, mert utóbbi nem csak a bélflóra, hanem a hüvelyflóra egyensúlyát is felboríthatja.
Kezelés célirányosan
A már kialakult hüvelygomba elsősorban helyi kezeléssel, gombaellenes hatóanyagú kúppal gyógyítható, de súlyos, többször visszatérő fertőzés esetén a nőgyógyász felírhat szájon át szedhető gyógyszert is. Az esetek többségében azonban nincs feltétlenül szükség szakorvosi kezelésre: a gyógyszertárakban vény nélkül kaphatók olyan készítmények, amelyek segítségével a Candida gomba visszaszorítható, illetve a hüvelyflóra egészséges egyensúlya is helyreállítható.
A speciális, komplex összetételű hüvelykúpok képesek gátolni a gombák szaporodását, valamint csökkenteni a hüvely viszketését és enyhíteni a fájdalmas, égő érzést. Ezek a készítmények a szájon át szedhető kezelések mellett is segítik a hüvelyflóra regenerációját.
