A HPV-fertőzés nem nemi betegség, viszont olyan fertőzés, amely nemi úton terjed. Fontos a kettő között különbséget tenni: fertőzésről akkor beszélünk, amikor a vírus a szervezet sejtjeibe már bekerül, de még nem okoz szemmel látható vagy egyéb módon érzékelhető tüneteket, míg betegségnél a tünetek már nyilvánvalóak.
A szervezetet több olyan fertőzés érheti, amely „szunnyadó” állapotban marad, így sohasem okoz tünetet, illetve betegséget. Nyilvánvaló, hogy a szexuálisan terjedő betegséget mindig szexuálisan terjedő fertőzés előzi meg, de nem minden fertőzésből alakul ki betegség. A nemi szervet érintő HPV-fertőzés később szemölcs, méhnyakrák vagy végbélrák formájában okozhat betegséget.
A HPV kockázati tényezői:
- 18 év alatt elkezdett nemi élet,
- gyakori partnerváltás,
- abortusz,
- gyulladások,
- rossz higiénés körülmények,
- alultápláltság,
- a szervezet legyengült immunrendszere,
- orális fogamzásgátlók szedése,
- dohányzás.
Tehát a betegek körében előfordulhat olyan eset, amikor hosszas monogám kapcsolatban egy vizsgálat során HPV-pozitivitásra derül fény. Ilyenkor ne egyből a kapcsolatunkban keressük a hibát, a HPV ugyanis hosszú évekig képes lappangani a szervezetben.
„A HPV-diagnózis annyit jelent, hogy valaki félrelépett a kapcsolatban”
Tévhit, ugyanis a genitális (nemi szerveket érintő) HPV-fertőzést okozó vírus egyik legrejtélyesebb tulajdonsága az, hogy a fertőzött sejtekben évekig, vagy akár egy egész életen át rejtőző módon jelen lehet anélkül, hogy tüneteket okozna. A legtöbb ember, aki megfertőződik genitális HPV-vel, nem is tud erről, hiszen ez nem okoz semmi olyan szemmel látható elváltozást, amely miatt orvoshoz fordulna. Máskor a fertőzéstől számítva csak hónapok vagy évek múlva okoz a szemölcs rendellenes sejtburjánzást vagy egyéb, méhnyakat érintő elváltozást. Ha laboratóriumi teszttel ki is mutatható a HPV-fertőzés, nincs arra mód, hogy meghatározzuk, a vírus mióta van a fertőzött sejtben, és így nem lehet arra sem következtetni, hogy az illető ezt kitől kapta el.
Fontos a megelőzés!
A legfontosabb a megelőzés. Ennek lehetőségei a biztonságos szex, a tartós párkapcsolat, a mechanikus védelem, a szűrővizsgálat és a védőoltás. A nemi élet megkezdése előtti vakcináció közel 100%-os védettséget biztosít a védőoltásban levő HPV-típusok okozta rákos és jóindulatú megbetegedések ellen.
