A menstruációs ciklus egy normális, élettani folyamat, akárcsak a terhesség. Éppen ezért azt várnánk, hogy a menstruáció minden probléma nélkül, szinte észrevétlenül történjen, akárcsak a többi természetes testi életműködés. Ennek ellenére egyes felmérések szerint a reproduktív korban levő nők 70-90 százaléka szenved a menstruációhoz kapcsolódó valamilyen kellemetlenségtől, panasztól. A menzesszel járó kellemetlenségek jelentős részét az úgynevezett premenstruális szindróma (a továbbiakban PMS) képezi.
Érdemes megnézni tehát, hogy mi is az a PMS, mi okozza, hogyan lehet felismerni és kezelni?
Az orvosi meghatározás szerint a PMS a menstruációt megelőző egy-két hét során jelentkező, testi és lelki kellemetlenségeket is okozható tünetek összességét jelenti. Az enyhébb panaszoktól a súlyos, akár munkaképtelenségig is vezető tünetek gyakran nemcsak a szenvedő nőt, hanem környezetét is megviselik.
Már az ókori görög írásokban is találkozunk a tünetegyüttes leírásával, de az orvosi köztudatba csak 1931 után került be, amikor Robert Frank "premenstruális tenzió" néven részletesen leírta a betegséget. A ma is használt PMS elnevezést Katharina Dalton használta először 1953-ban, aki orvosként maga is szenvedett ezektől a tünetektől. Megfigyelte azonban, hogy terhessége utolsó hat hónapjában panaszai teljesen megszűntek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a terhesség idején nagyobb mennyiségben termelődő progeszteron nevű hormon okozza a javulást. A hormonok olyan, a szervezetben képződő kémiai anyagok, melyeket a vér szállít a különböző szervekhez, ahol aztán azok működését befolyásolva kifejtik hatásukat. Katharina Dalton terhességét követően saját magának injekció formájában kezdte adagolni a progeszteront , és várakozásainak megfelelően premenstruális panaszai teljesen megszűntek. Ezzel vette kezdetét a PMS kezelés módszereinek kutatása.
Mai ismereteink szerint a PMS kialakulásában elsődleges szerepe van a menstruációval összefüggő ciklikus hormonszint-változásnak. A női nemi hormonok (ösztrogének, progeszteron) azonban nemcsak a női nemi szerveken hatnak, hanem a szervezet egészében, így a központi idegrendszerben is. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a hormonszint változása befolyásolja az agy egyik kémiai anyagának, a szerotoninnak az anyagcseréjét. A szerotoninról pedig tudjuk, hogy általános szabályozó szerepet tölt be a központi idegrendszerben, és számos alapvető funkciót befolyásol. Közismerten szerepe van a depresszió , a szorongásos zavarok, az evészavarok és alvászavarok kialakulásában.
Ezek után lássuk, hogy miben nyilvánul meg a PMS, és hogyan lehet felismerni? A PMS legfontosabb tünetei a következők:
Testi tünetek:
- szédülés
- a mell feszülése, érzékenysége
- székrekedés, puffadás
- fejfájás
- fokozott étvágy vagy étvágytalanság
- izom- és ízületi fájdalmak
- testsúlynövekedés
- álmatlanság vagy aluszékonyság
Pszichés tünetek:
- szorongás, feszültség
- lehangoltság, reménytelenség
- fáradékonyság
- ingerlékenység, idegesség
- csökkent érdeklődés
- a figyelemösszpontosítás zavara
- emlékezetzavarok
- energiátlanság
A felsorolt tünetek lehetnek enyhék vagy súlyosak, és a legváltozatosabb kombinációkban jelentkezhetnek. Van, aki csak egyszerűen kedvetlen, másokat jobban megviseli a dolog. Lehet, hogy ezt a környezete nehezen viseli, azonban mindig a nő szenved a leginkább, és a pszichés tünetek a legkínzóbbak. Ahhoz, hogy önmagunkon felismerhessük a PMS-t, legegyszerűbb, ha naptárat vezetünk, amelyben lejegyezzük, hogy a tünetek milyen napokon jelentkeznek. A PMS csak akkor mondható ki, ha a tünetek a menstruációt megelőző két héten belül jelentkeznek, vagy fokozódnak. A PMS gyakran társul más pszichés betegségekkel, leggyakrabban depresszióval és szorongásos kórképekkel.
Mi a teendő, ha valaki PMS-ben szenved, és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre?
Enyhe panaszok esetén elégséges lehet az életmód-változtatás. A rendszeres testmozgás (például heti 3-5 alkalommal egy-egy óra torna, aerobic), kiegyensúlyozott, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend sokat segíthet. Súlyosabb tünetek esetén viszont feltétlenül érdemes orvoshoz fordulni. A nőgyógyászati kezelés rendszerint hormonpótlás vagy fogamzásgátló tabletta szedése formájában történik. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a kezelés nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. Ilyenkor, valamint akkor, ha a pszichés tünetek a legkifejezettebbek, pszichiáter segíthet. A terápia magában foglalja a szerotonin-anyagcserét javító gyógyszerek és szorongáscsökkentő, feszültségoldó szerek mellett a pszichoterápiás kezelést is. A klinikai tapasztalat szerint ez a kombinált terápiás megközelítés vezet a legjobb eredményhez.
A televíziós reklámokban gyakran hallunk "azokról a nehéz napokról". Sokszor azonban az ezeket megelőző napok "még nehezebbek". A PMS miatt nagyon sok nő szenved, és néha velük szenved a környezetük is. Láttuk azonban, hogy a PMS nem szégyellni való, hanem helyes felismerés és szakszerű kezelés mellett gyógyítható betegség.
