A díj átadása alkalmából a fesztiválon levetítik Örökbefogadás című filmjét, amelyért Mészáros Márta 1975-ben a Berlinale történetében első rendezőnőként megkapta a fesztivál fődíját, az Arany Medvét. Mészáros Márta 1931. szeptember 19-én született Kispesten. Édesapja, Mészáros László szobrászművész ösztöndíjjal több évet töltött Rómában és Bécsben. A család 1935-ben a Szovjetunióba költözött, ahol apja Frunze városában a kirgiz művészeti akadémia egyik alapítója lett. Mészáros Márta minden álma az volt, hogy filmrendező legyen, ezért 1952-ben tragikus emlékei ellenére visszatért a Szovjetunióba, s beiratkozott a moszkvai filmfőiskolára. Miután 1954-ben hazajött, heti híradókat és riportfilmeket készített, majd - diplomafilmként - Karinthy Ferenc Albertfalváról szóló írását dolgozta fel. Korai munkái közül a Szívdobogás volt a legsikeresebb (1961), amely egy kisfiú műtétének történetét meséli el. Első játékfilmje az Illés együttes közreműködésével készült Eltávozott nap volt 1968-ban, az állami gondozásban felnőtt fiatal nő szerepét Kovács Kati énekesnőre bízta. A szövőgyári munkásnők között játszódó alkotás vegyes visszhangra talált: sokaknak nem tetszett az öntudatos, maga sorsát határozottan irányító főszereplőnő alakja. A rendezőt további filmjeiben is (Holdudvar; Szép lányok, ne sírjatok) a nők döntéshelyzetei és magatartásformái foglalkoztatták. Sokan a túlzó feminista jelzővel illették, itthon olykor kedvezőtlenül fogadták tabukat döntögető témáit és az addigiaktól eltérő szemléletmódját. Külföldön viszont feminista mozgalmak hivatkoztak rá, a hetvenes években számtalan díjat nyert Nyugat-Berlinben, Chicagóban, Cannes-ban, San Sebastianban, s a legismertebb magyar rendezők egyike lett. Az 1975-ös Örökbefogadás egy intézeti kislány és egy negyvenéves nő egymásra találásáról szólt, s az alkotásért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál történetében első rendezőnőként kapta meg az Arany Medve-díjat. Az egy évvel későbbi, itthon indulatokat és botrányt kavaró Kilenc hónapban a főszereplő Monori Lili a filmvásznon szülte meg saját gyermekét, míg az 1977-ben készült Ők ketten című alkotása az egyetlen film, amelyben Marina Vlady francia színésznő és férje, Vlagyimir Viszockij, a legendás orosz énekes együtt szerepelt. 1982-ben született meg a rendezőnő pályáján új fejezetet nyitó, önéletrajzi ihletésű Napló-sorozat első része, a Napló gyermekeimnek (1987-ben követte a Napló szerelmeimnek, 1990-ben a Napló apámnak, anyámnak, 1999-ben pedig a Kisvilma - Az utolsó napló). 1993-ban a Magzat, amelyben egy kétgyermekes anyát állít válasz elé újabb terhessége, az asszonyi életproblémák ábrázolásához tért vissza. Két évvel később Edith Stein, a zsidókkal sorsközösséget vállalt mártír-apáca életének drámájáról készített filmet A hetedik szoba címmel, az 1999-es A szerencse lányai egy Lengyelországban szerencsét próbáló, de prostituálttá váló asszony drámája. 2001-ben táncfilmet készített Bartók A csodálatos mandarinjából, az eredeti történetet a mai korba helyezve át. Legutóbbi nagyszabású munkája az 1956-os forradalom tragikus sorsú miniszterelnöke, Nagy Imre életéről készült A temetetlen halott (2004). Mészáros Márta több évtizede Budapest és Krakkó között ingázva él Jan Nowicki lengyel színésszel, aki filmjeinek főszereplője. Korábbi házasságából három gyermeke van.
