Lomnici Zoltán a közelmúltban a Szegedi Ítélőtáblán vett részt évértékelő összbírói értekezleten, a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke az esemény apropóján válaszolt a Weborvos kérdéseire.
- A peres ügyek számának emelkedése is közrejátszik abban, hogy olyan slágerszakmák, mint a szülészet és a nőgyógyászat is veszítettek népszerűségükből az utóbbi években. Emellett az egészségügyi intézmények számára is egyre nagyobb gondot okoz a perek számának növekedése. Miként látja ön ezt a folyamatot?
- Nemcsak az egészségügyre igaz, hogy folyamatosan nő a peres ügyek mennyisége. Tavaly a bíróságokra 1,3 millió ügy futott be, 150 ezerrel több annál, mint amennyi egy évvel korábban. A háttérben sok ok húzódhat meg: vannak, akik egyszerűen pereskedő nemzetként írják le a magyart, ám ennél reálisabb magyarázat lehet az, hogy az ügyek számának emelkedésében szerepet játszik a társadalmi feszültségek fokozódása. Az orvosok közül is sokan pereskednek a jogaik érvényesítéséért, ismert, hogy több ügy eljutott a Legfelsőbb Bíróságig is. Nagyon sok a munkaügyi per is: a mai bonyolult, zaklatott helyzetben, amikor sok ezren az utcára kerülnek a leépítések, átszervezések következtében, sokan a munkaügyi bíróságtól remélnek jogorvoslatot. Előfordul, hogy valakit két vagy három év elteltével helyeznek vissza eredeti állásába.
- Nemcsak az egészségügyi dolgozók pereskednek, hanem ellenük is egyre több per indul. Egyre több ügyvéd szakosodik arra, hogy kimazsolázzon ügyeket, amelyek révén kártérítési pereket lehet indítani a kórházak, egészségügyi intézmények ellen.
- A specializáció ugyancsak általános jelenség, amely azzal párhuzamosan halad, ahogyan bonyolultabbá válik körülöttünk a világ. Ebben a helyzetben természetes az igazságszolgáltatás egyes szintjein is a szakosodás. Nemcsak ügyvédek specializálódnak, vannak olyan bírói tanácsok is, amelyek már több, híressé vált műhibaperben jártak el.
- Ahogyan a peres ügyek száma nő, úgy nőnek a kártérítésként követelt összegek is. Gyakori kritika a bíróságokkal szemben, hogy egy-egy balul sikerült operáció vagy gondatlanság, mulasztás következtében bekövetkező egészségkárosodásért túl alacsony összegeket ítélnek meg, így azok nem alkalmasak az elszenvedett károsodás kompenzálására.
- Ez egy nagyon bonyolult kérdéskör. Valóban igaz, hogy a kártérítési perek nyomán megítélt összegeket sokan keveslik. Ez ugyanakkor ismét nemcsak az orvosi műhibaperekre vonatkozik, hanem ez a helyzet a balesetek nyomán keletkező egészségkárosodásoknál vagy a személyiségi jogi pereknél is. Egy lerokkanásért, az élethelyzet teljes megváltozásáért sokan méltatlanul alacsonynak tartják a 4-5 millió forintos kártérítést. Ugyanígy előfordul, hogy valakinek igaztalan vádakkal tönkreteszik a becsületét, ennek nyomán esetleg az egészsége is megromlik, s úgyszintén alacsonynak véli a néhány százezer forintos kártérítési összeget. Különösen akkor szembetűnő a különbség, ha azt a nyugat-európai vagy még inkább a tengeren túli gyakorlattal vetik össze, ahol nagyon komoly kártérítési perek zajlanak, s nagyon súlyos összegeket ítélnek meg. Fontos azonban leszögezni, hogy ott más a jogszabályi háttér is. Ott az emberi életnek, egészségnek, testi épségnek és becsületnek magas pénzbeli értéke van, s az ítélkezési gyakorlat is arra igyekszik presszionálni a társadalmat, hogy ezerszer is gondolja meg tettét az, aki másnak ezen értékeit veszélyezteti. Az Egyesült Államokban vannak megtorló típusú kártérítési összegek. Azaz nemcsak a felperes szempontjait veszik figyelembe, hanem az alperes anyagi helyzetét is: előfordulhat, hogy míg egy magánszemélyt ezer dollár kártérítésre köteleznek, addig egy milliárdos alaptőkéjű vállalatot ennek akár az ezerszeresére is, hiszen a néhány ezer dolláros összegnek utóbbi esetében nem volna semmilyen szankciójellege vagy visszatartó ereje.
- Várható, hogy idehaza is ebbe az irányba mozdul el a bírói gyakorlat?
- Önmagában a bírói gyakorlat ezen a helyzeten nem tud változtatni, a magyar bírók természetesen a magyar jogszabályok szerint járnak el. A bíróság ugyanakkor nem függetlenítheti magát attól sem, hogy más perekben korábban milyen nagyságrendű kártérítést ítéltek meg. Gyakran hivatkoznak arra, hogy amikor egy személyiségi jogi perben előfordul több milliós kártérítés, miként fordulhat elő az, hogy egy egészségkárosodásért nem ítélnek meg több pénzt a bíróságok. Ebben a kérdésben, illetve a kártérítések jelenlegi szintjéről magam nem is szeretnék állást foglalni, csupán érzékeltetni igyekeztem azt, hogy valóban sok kritika éri a bíróságokat.
- Még egy, ugyancsak gyakran elhangzó vád a bíróságokkal szemben: egy adott ügynek más lehet a kimenetele attól függően, hogy azt épp az ország melyik bíróságán tárgyalják, s ez veszélyezteti a jogbiztonságot. Egyetért ezzel?
- Akár Magyarországot, akár más európai államokat nézünk, kizárt az, hogy egy országban ne legyenek egymással ellentétes döntések. Még a királyi kúria idején is előfordult, hogy az egyik bírói tanács másként döntött, mint egy másik. Ugyanígy ma is lehetnek egymásnak ellentmondó határozatok, amelyek az érintettek szemszögéből igazságtalan eredményre is vezethetnek. Mivel a bíróságokon nem gépek, hanem emberek mérlegelnek, a bírói tanácsok között különbség lehet abban, hogy adott esetben mit tekintenek elégséges kártérítési összegnek. A Legfelsőbb Bíróságnak és a táblabíróságoknak éppen az a feladata, hogy egységesítsék a joggyakorlatot. Folyamatosan törekszünk arra, hogy minél kisebb legyen az ellentmondások száma, ám ezek előfordulását teljesen kizárni sehol a világon nem lehet.
