A köznyelv a húgyúti fertőzés kifejezést általában az alsó húgyúti fertőzésekre érti, amit gyakran "felfázásnak" neveznek. Ennél azonban összetettebb a helyzet, hiszen a húgyúti rendszer a vesékből, a vesevezetékekből, a húgyhólyagból és a húgycsőből álló komplex szisztéma, amelynek bármelyik részében előfordulhat gyulladás. A megbetegedést annyiban indokolt a "fázáshoz" kötni, hogy nagy hidegben a húgyhólyag saját védekezőképessége annyira legyengülhet, hogy az oda bejutó baktériumok akadálytalanul szaporodhatnak és gyulladást, azaz hólyaghurutot okozhatnak.
Az alsó húgyúti fertőzések döntő többségét baktériumok, ritkábban vírusok, paraziták, gombák okozzák. A baktériumok közül elsősorban a bélflórában honos baktériumok, főképp az Enterococcus faecalis és az Escherichia coli (E.coli) húgyhólyagba való bejutása és elszaporodása a kiváltó ok. Ugyanakkor más baktériumokkal - például klamídiával (chlamydia) vagy gonorrheával - nemi úton is meg lehet fertőződni. A betegség a fiatalokat és az időseket egyaránt érintheti, és a népesség 80 százaléka élete során legalább egyszer átesik rajta. Évszaktól függetlenül bármikor előfordulhat, bár tavasszal és ősszel gyakoribb a megjelenése. A korcsoportok közt az előfordulásban alapvetően nincs különbség, viszont a fiatalok jellemzően más okból lesznek érintettek, mint az idősebbek. A kor előrehaladtával ugyanis a nyálkahártya védtelenebbé válik, nőknél emellett a hormonális változások szintén gyengíthetik a hólyag saját védekezőképességét.
Nőknél gyakoribb
Nőknél az alsó húgyutak gyulladása meglehetősen gyakori, míg a sokkal veszélyesebb felső húgyúti fertőzés, amely többnyire vesegyulladást jelent, szerencsére jóval ritkább. A nők esetében elsősorban anatómiai okok miatt alakulhat ki a megbetegedés, hiszen a gáton a végbél, a hüvely és a húgycső nyílása igen közel fekszik egymáshoz, ezért a vastagbélben természetes módon jelenlévő baktériumok - elsősorban az E. coli baktérium - könnyen juthatnak a húgycsőbe. Másrészt a női húgycső rövidebb, mint a férfiaké, így azon rövidebb úton és hamarabb juthatnak fel a kórokozók a húgyhólyagba. A terhesség ugyancsak fokozza a húgyúti fertőzések esélyét, és terhes nőknél az ártalmatlanabb hólyagfertőzés gyakrabban is terjedhet rá a vesékre, ami már komolyabb problémákat okozhat.
A húgycső vagy a húgyhólyag gyulladása nem mindig okoz panaszokat, és néhány napon belül akár magától is elmúlhat. Az alsó húgyutak gyulladásának legjellemzőbb tünetei a gyakori vizelési inger, fájdalom, égő érzés vizeléskor, esetleg hőemelkedés, rossz közérzet. Súlyosabb vesemedence-gyulladásnál a vizelés ugyan nem szokott fájdalmas lenni, viszont magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, igen rossz közérzet kíséri. Az orvosok általában már a panaszok alapján meg tudják állapítani, ha húgyúti fertőzés áll fenn, de a biztos diagnózishoz vizeletvizsgálat is szükséges. Gyulladás esetén a vizeletben nagy számban jelennek meg fehérvérsejtek, továbbá vörösvérsejtek és fehérje is található benne.
A betegség kezelése
A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és maradéktalanul gyógyul. Az esetek egy részében rövid antibiotikus kezelésre is szükség lehet. Ha nem valamilyen multirezisztens baktériumról van szó, a gyógyulás esélye százszázalékos. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, aminek következménye lehet a vesék károsodása, veseelégtelenség, vagy akár magas vérnyomás, leginkább akkor, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik. Visszatérő húgyúti gyulladások esetében különösen fontos a megelőzés, ehhez az életmódbeli változtatások mellett különböző gyógyszeres kezeléseket írhat elő a kezelőorvos. Újabb kutatások szerint a probiotikumok adása szintén hasznos lehet a megelőzésben.
