A juvenilis diszfónia a hangproblémák széles spektrumát öleli fel, melynek egyik – de nem egyetlen – megnyilvánulási formája a rekedtség. A gyermekkorban jelentkező hangképzési zavarok befolyásolják a gyermek kommunikációját, így szociális kapcsolataikra is rányomják bélyegüket, ezért az időben megkezdett kezelésnek jelentős preventív szerepe van – hangsúlyozza dr. Holpert Valéria, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, foniáter szakorvosa.
Mi okozza a gyermekkori hangképzési zavarokat?
A helytelen hangképzés, illetve a hang túlerőltetése nem csak a felnőtek körében jelent problémát. A gyermekkori (ún. juvenilis) diszfónia meglehetősen gyakori jelenség (prevalenciája a becslések szerint 6-24 százalék közötti), és nemcsak a hétköznapi kommunikációban, hanem az éneklésben is gondot okozhat. A szülők sokszor egy átmeneti állapotnak hiszik, ezért nem feltétlenül tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, holott ez az állapot nem „kinőhető”, vagyis a diszfónia átível a felnőttkorra is, ha nem foglalkozunk vele –figyelmeztet dr. Holpert Valéria.
A gyermekkori diszfónia szervi eltérések, működésbeli zavarok, illetve pszichés tényezők talaján kialakuló hangképzési zavar, amit hangteljesítmény csökkenése jellemez. A kórkép elsősorban tartós rekedtség formájában nyilvánul meg: ennek leggyakoribb kiváltó oka, hogy a zajos óvodai-iskolai közösségben a gyermek igyekszik társait túlkiabálni, ezért préselve képzi a hangot. A környezet nagyon gyakran egy betegség (pl. megfázás) maradványtünetének tudja be ezt az állapotot, vagy a gyermek adottságként értékeli a rekedtséget. Nem ritka, hogy egy gégehurutot követően rögzül a rossz beszédtechnika, és megmarad a betegségben megszokott, erőltetett, préselt hangképzés. Megfigyelhető, hogy a diszfóniás gyermek sokat krákog, hangja gyakran elcsuklik, légzéstechnikája/hangmagassága nem megfelelő, hangjának csengése és színezete is eltérhet a kortársak átlagos jellemzőitől.
A diszfónia szemmel is jól érzékelhető a szülők és a környezet számára: a hangképzés során a gyermek váll- és nyakizomzata megfeszül, az erek pedig szinte kidagadnak a nyakán – mondja dr. Holpert Valéria, aki azt is megemlíti, hogy a szorongás, stressz vagy önbizalomhiány is hatással lehet a hangképzésre. A hangszalagok záródási elégtelenségéből fakadó suttogó, fátyolos hang különösen a visszahúzódó, szorongó gyermekek sajátja, esetleg traumatikus életesemény következménye. A záródási elégtelenség miatt a hangszalagok megvastagodhatnak, és csomók is képződhetnek rajtuk. Amint arra a fül-orr-gégész, foniáter szakember kitért, a gyermekkori (juvenilis) diszfónia hátterében állhat veleszületett rendellenesség, a hangképző szerveket érintő organikus elváltozás, ritkán valamilyen neurológiai kórkép is. Sokszor tapasztalható azonban, hogy egy rossz szokás, a gyermek környezetében élők helytelen beszédmintájának utánzása a diszfónia oka, illetve a gyermek hangfejlődésének hiányos nyomkövetése és irányítása is szóba jöhet.
Rekedt, kiabál, másképp cseng a hangja? Mi a teendő?
Az első és legfontosabb lépés, hogy mutassuk meg a gyermeket a fül-orr-gégész, foniáter szakorvosnak, aki meg tudja állapítani az esetleges szervi okokat és azok mértékét. Amennyiben a diszfóniát funkcionális zavar okozza, akkor a foniáter szakorvos és logopédus szoros együttműködésével megkezdhető a terápia. Ezt célszerű az óvoda utolsó évére (5 éves életkorra) időzíteni, mert a fiatalabb gyermekek még nem képesek kielégítően elvégezni a sokszor összetett gyakorlatokat. A diszfónia terápia relaxálásból, a laza izomtónust elősegítő hanggyakorlatokból, a helyes beszédlégzés, megfelelő hangmagasság és hangerősítés elsajátításából, valamint a tiszta, egyéni beszéd dallamának kialakításából áll – ismerteti Holpert doktornő, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a terápia során fontos a rendszeres foniátriai-gégészeti kontroll is.
