„A férjem jó kapcsolatot ápol a testvéreivel, különösen a húgával. Noha a sógornőm egyben jó barátom is, rájöttem, hogy féltékeny vagyok a kötelékükre. A párom néha többet ad a húga véleményére, mint az enyémre, amikor pedig elkezdenek beszélgetni, ritkán adnak lehetőséget arra, hogy én is szóhoz jussak” – kezdte problémája ismertetését egy nő, aki a The Guardian szakértőihez fordult tanácsért.
„Kirekesztettnek érzem magamat”
A levélíró kifejtette, hogy amikor kettesben van a sógornőjével, akkor jól érzik magukat együtt. A nő azonban nem teljesen érzi őszintének ezt a barátságot.
Úgy érzem, amikor átjön, szívesebben lenne a bátyjával, mint velem. Amikor a férjem is itthon van, akkor a sógornőm a köszönésen kívül szinte hozzám sem szól. Amikor pedig egyszer meglátogattuk közösen a férjem bátyját, akkor én 40 percig bámultam a padlót és a falat, miközben ők beszélgettek. A bátyja felesége pedig még meg is bántott egy beszólásával, így hozzájuk biztosan nem megyek többet. Ettől még nem szeretném, ha ennyire kirekesztettnek érezném magamat, amikor a férjem a testvéreivel van, és meg akarom szüntetni ezt a nem kívánt féltékenységet” – fogalmazott a levélíró.
„Sokan küzdenek hasonló problémával”
A tanácsot kérő nőnek a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt. „Nagyon magányos és időnként szégyent keltő élmény a kirekesztettség érzése. Sok hasonló levelet kapok, mint a tiéd” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy a témával kapcsolatban Nicole Addis pszichoterapeutával is konzultált, hogy minél jobb útmutatást tudjon adni olvasójának.
A terapeuta először is rávilágított arra, hogy becsülendő, hogy a levélíró elismerte, mit érez. Fontos azonban azt is látni, hogy a férje testvéri kapcsolatai arra utalnak, hogy szerető családban nőttek fel, és ez alapvetően jót jelent.
Azonban te magad is egy testvértrió egyik tagja vagy, és ahol hárman vannak, ott könnyen kiközösítve, kirekesztve érezheti magát az egyik személy, ha a másik két testvér túlzottan összezár. Talán erre a gyerekkori élményedre emlékeztet, amikor a férjedet a testvéreiddel látod” – magyarázta Addis.
A féltékenység érzése jellemzően akkor éled fel bennünk, amikor félünk az elutasítástól, vagy attól, hogy elveszítünk vagy elvesznek tőlünk valamit, például egy pozíciót vagy egy partnert. „Mindannyian érezzük ezt időnként. Olyankor azonban fontos a lelkünk mélyére ásni, hogy rájöjjünk, mi váltja ezt ki” – mutatott rá a terapeuta. Barbieri és Addis egyetértettek abban, hogy a levélírónak mindenképpen beszélnie kellene az érzéseiről a férjével. A jó kommunikáció ugyanis nagyon fontos az intim, bizalmi kapcsolat fenntartásához.
A féltékenység ellen nincs védőoltás, ezért jobban teszed, ha alaposabban megismerkedsz a zöld szemű szörnyeteggel, ahogy Shakespeare nevezte ezt a nyomasztó érzést.
