Több anyukától hallottam már, hogy egyik napról a másikra elapadt a teje. Mi lehet ennek az oka, és hogyan lehet megelőzni?
Ahhoz, hogy a tej termelődése fönnmaradjon, kétféle hormon szükséges: a prolaktin és az oxitocin. Mindkettő a szoptatás hatására termelődik az anya szervezetében.
A prolaktin a tej elválasztását serkenti, míg az oxitocin a sima izmok összehúzódását váltja ki. Amikor a baba szopni kezd, a legtöbb anya kis idő múlva érzi, hogy a melle egy kicsit feszesebb lesz, enyhén fáj vagy bizsereg. A baba ilyenkor szaporábban nyel, mert az izmok összehúzódásának hatására a tej szinte ömlik a szájába. Ez a tejkilövellő reflex. Ha ez a reflex nem működik, a gyermek kevés tejhez jut. Az oxitocin termelődését befolyásolja az anya lelkiállapota is. Sokan azt tapasztalják, hogyha gyermeksírást hallanak vagy a gyermekükre gondolnak, folyni kezd a tejük. Ennek az ellenkezője is igaz: aki azt meséli, hogy hirtelen "elment a teje", legtöbbször hozzáteszi azt is, hogy ez előtt nem sokkal nagy lelki megterhelés érte vagy komoly, kimerítő betegség kerítette hatalmába. Sajnos ebben az esetben könnyen gátlódhat a tejkilövellő reflex működése. Mivel az anya nem érzi, és a gyermek valóban keveset tud szopni, legtöbben azt hiszik, hogy végképp elapadt a tejük, és teljesen abbahagyják a szoptatást. Szerencsére a helyzet nem ilyen drámai.
Amint a feszültség elmúlik, az oxitocin újra akadálytalanul működni kezd, és a kicsi, ha elég gyakran mellre teszik, elegendő tejhez fog jutni. Sajnos, maga a reflex hiánya is szorongást okoz, és ez még rontja az anya állapotát. A reflex visszatéréséhez gyakran elég, ha szoptatás közben az anya lazít, relaxál, valakivel beszélget, olvas, tévét néz: ezek a dolgok mind elterelik a figyelmét arról, hogy szinte görcsösen a gyermeket és a mellét figyelje. Segíthet, ha nyugtató gyógynövényteát iszik, ha megosztja valakivel a problémáját, ha felhív egy szoptatási tanácsadót, aki bizonyára megnöveli az önbizalmát. A tapasztalat ugyanis az, hogy nincs reménytelen eset, amíg a gyermek szívesen szopik.
