Bár Amerikában és több más országban eddig IQ-szintjük alapján döntötték el, hogy egy gyerek diszlexiás-e vagy szimplán rossz tanuló, a Stanford Egyetem új kutatásából kiderült, hogy semmilyen kapcsolat sincs a diszlexia és az IQ-szint között. Az Egyesült Államokban széles körben elterjedt oktatási gyakorlat, hogy a diszlexiás gyerekeket az olvasási képességeik és az IQ-szintjük alapján sorolják be különböző csoportokba, hogy megfelelő tanulási segítséget kaphassanak. Ilyen alapon a magas intelligenciájú, de olvasási nehézségekkel küzdő gyerekeket diszlexiásnak, míg az alacsony IQ-szintűeket egyszerűen rossz értelmi képességűeknek tartják.
Az új kutatási eredmények azonban megkérdőjelezik ezt a diagnosztizálási módszert, mivel úgy tűnik, nincs kapcsolat az IQ-szint és a diszlexia között. A kutatásba 131, hét és tizenhat év közötti gyereket vontak be, akiket három csoportba osztottak: átlagosan olvasó, átlagos IQ-szintűek; rosszul olvasó, de átlagos IQ-szintűek; valamint rosszul olvasó, alacsonyabb IQ-szintűek. A gyerekeknek különböző olvasással kapcsolatos feladatokat kellett elvégezniük, miközben a kutatók MRI segítségével tanulmányozták az agyukban lezajló változásokat.
Az eredmények kimutatták, hogy a diszlexiás gyerekek ugyanolyan agyi aktivitást mutattak, mint a jól olvasóak, függetlenül attól, hogy milyen magas IQ-szinttel rendelkeztek. A kutatók szerint ezentúl új módszerekre lesz szükség a diszlexia diagnosztizálásában és kezelésében.
