Bár alapesetben nem jár fájdalommal, az orrdugulás rendkívüli mértékben meg tudja keseríteni a mindennapjainkat. Tompul a szaglásunk és az ízérzékelésünk, nem tudunk rendesen kiejteni bizonyos beszédhangokat, napközben a folytonos orrfolyás zavaró, éjszaka pedig az alvást nehezíti, hogy fekvő helyzetben még inkább gátolt az orrlégzés. Mindezt az erekben gazdag orrnyálkahártya okozza, amely gyulladás következtében megduzzad, emellett pedig bőséges nyákot is termel, és ezek miatt elzáródnak légzőszervünk járatai.
Mi az orrspray-függőség?
Az orrdugulást már csak azért is ajánlott kezelni, mert az életminőség romlásán túl súlyos szövődményeket is okozhat. Ha ugyanis huzamosabb ideig az orrunk helyett a szánkon vesszük a levegőt, akkor az mindenféle előszűrés nélkül jut a tüdőnkbe, vagyis a baktériumok, vírusok szabad utat kapnak. Mindemellett pedig, ha az orrüregben túlságosan felszaporodik a váladék és nem tud kiürülni, akkor tovább vándorol onnan, aminek középfül-, homlok-, vagy arcüreggyulladás, esetleg fülkürthurut lehet a következménye.
Ma már szerencsére sokféle orrspray és orrcsepp létezik, amelyek gyorsan enyhítik ezt a problémát. Ezek többsége vény nélkül kapható, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy korlátlan mennyiségben, hosszú távon alkalmazhatóak. Az orrspray-k és orrcseppek egy része úgynevezett dekongesztáns, vagyis nyálkahártya-lohasztó hatóanyagot tartalmaz. Ennek segítségével összehúzzák az orrüreg nyálkahártyájának vérereit, amitől csökken a duzzanat és kevesebb nyák termelődik. Bizonyos időn túl használva viszont nemhogy javítanak, hanem rontanak a helyzeten.
Ha tartósan és/vagy túl sokat fújunk, illetve cseppentünk az orrunkba, akkor kialakulhat az orrcsepp-abúzusnak (latinul rhinitis medicamentosának) nevezett kórkép. Ez a köznyelvben orrspray-függősségként ismert, de nem klasszikus függőségről van szó. Valóban azt tapasztalhatjuk, hogy egyre gyakrabban kell használnunk az orrspray-t vagy cseppet, hogy kiduguljon az orrunk, de ennek hátterében nem az áll, hogy az orrnyálkahártya egyre nagyobb adagot „követel magának”, hanem az, hogy a dekongesztáns hatóanyag hosszú távon lohasztás helyett fokozza a nyálkahártya duzzanatát. Még ennél is rosszabb, hogy a sok termékben tartósítószerként alkalmazott benzalkónium-klorid megbénítja a légszűrésért felelős csillószőröket az orrban, így azok nem képesek ellátni feladatukat.
Az orrspray-függőség vagy orrspray-abúzus tünetei az égő érzés, orrszárazság, orrvérzés, véres váladék, szaglásvesztés lehet, sőt szélsőséges esetben olyan mértékben károsodhat az orrnyálkahártya, hogy már csak műtéti úton lehet kezelni az elváltozást.
Mértékkel az orrspray-kkel!
Egy orrspray vagy orrcsepp esetében sokan nem olvassák el a betegtájékoztatót, mondván, úgyis egyértelmű az alkalmazás módja. Ám ez nagy hiba. A nyálkahártya-lohasztó hatású szereket ugyanis csak az előírt adagolásban és ideig szabad használni, különben kialakulhat az orrspray-függőség. Ez általában 5-7 napot jelent, vagyis maximum 1 hét alatt enyhülnie kell a tüneteinknek. Ennyi idő egyébként az immunrendszerünknek is elég, hogy legyűrje a náthát, megfázást.
Ha betartottuk a betegtájékoztatóban leírtakat, mégsem szűnt meg az orrdugulásunk 1 héten belül, akkor lehet, hogy nem is légúti fertőzés, hanem allergia áll a hátterében. Tévhit ugyanis, hogy az őszi-téli szezonban nem jelentkezhetnek allergiás eredetű panaszok. De a tartós orrdugulást okozhatja még például idegen test az orrban, vagy orrpolip is. Ilyenkor érdemes felkeresni egy fül-orr-gégész szakorvost, hogy felderítsük a kiváltó okot.
Azzal is védhetjük persze orrunk egészségét, ha körültekintően választunk orrspray-t. Ma már léteznek tartósítószer-mentes készítmények, amelyek kímélik az orrnyálkahártyát, ezért érdemes ezeket előnyben részesíteni. A sós vizet tartalmazó orrspray-k is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, mivel nem szárítják az orrnyálkahártyát, sőt elősegítik a regenerálódását. Emellett kúrálhatjuk magunkat sószobában is, de ha erre nincs lehetőségünk, jótékony hatású az otthoni sós vizes inhalálás és párásítás is.
