A reuma egy régies, görög eredetű kifejezés, amelyet ma összefoglalóan azon betegségekre használunk, amelyek a mozgásszervek fájdalmát, alakváltozását okozzák, illetve amelyek ezeken keresztül a mozgás beszűküléséhez, korlátozottságához vezetnek. A reumatikus bántalmak gyakran gyulladásos vagy kopásos folyamatok, valamint fizikai sérülések eredményeként jelentkeznek, továbbá általában a következő jellemzőkkel írhatók le:
- fájdalom vagy diszkomfort, amely egy vagy több ízület környékén jelentkezik;
- afájdalomaz adott testtájék mozgatásakor lép fel;
- a problémás régiók érzékenyek az érintésre;
- az érintett területek merevvé válnak, különösen mozgatás nélkül;
- a panaszok enyhe fizikai aktivitásra javulnak, megerőltetőbb mozgástól viszont súlyosbodnak;
- a tüneteket néhány időjárási tényező is felerősítheti, főként a légnyomás csökkenése és a magas páratartalom;
- az érintett terület melegítésével enyhíthetők a szimptómák.
Bár a felsorolt tulajdonságok nem minden érintett állapotára húzhatók rá maradéktalanul, az első négy pont azonban a legtöbb esetben egyaránt helytálló. A reumás panaszok konzervatív kezelésével a reumatológusok foglalkoznak, beleértve a csontritkulás kezelését is, míg a műtéti beavatkozást igénylő betegeket az ortopédiai vagy a baleseti sebészet látja el. A következőkben néhány olyan kórképet vesszük sorra, amelyek okai lehetnek a reumatikus fájdalom fellépésének.
Artrózis
A köznyelvben csak ízületi porckopásnak nevezett állapot a végtagok vagy a gerinc kisízületeinek megbetegedése, illetve a csontokat borító porc elvékonyodása, azaz kopása. A fejlett országok lakossága körében az artrózist az ízületi problémák leggyakoribb formájaként tartják számon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte a férfiak 9,6 és a nők 18 százaléka küzd kopásos eredetű panaszokkal a 60 év feletti korosztályban. Az érintettek 80 százalékánál jelentkezik mozgáskorlátozottság, negyedük pedig a legáltalánosabb napi teendőit sem tudja önállóan ellátni betegsége következtében. Az ízületi porckopás előfordulása összefüggést mutat az életkor emelkedésével , illetve főként az éveken keresztül folyamatos terhelésnek kitett ízületeket érinti, beleértve például a térdeket, a csípőt, az ujjakat és a gerinc alsó szakaszát.
Reumatoid artritisz
Autoimmun gyulladásos megbetegedés, azaz hátterében az immunrendszer kóros, a szervezet saját sejtjeit megtámadó működése áll. Bár a genetikai hajlam ugyancsak szerepet játszik benne, a hibás immunválaszt általában környezeti és életmódbeli tényezők hívják elő, így például dohányzás, stressz, valamint egyes fogamzásgátló tabletták és fertőzések.
A betegség az esetek nagyobb részében 20-40 éves kor között jelentkezik először, tünetként fájdalmas duzzanatokat kiváltva a kezek és a lábak ízületein, illetve átmeneti ízületi merevséget okozva a reggeli ébredést követően. Mindezekhez társulhat fáradékonyság, gyengeség, fokozott izzadékonyság, rossz közérzet és alvászavar is.
Megfelelő kezeléssel elérhető a tünetmentesség, kezelés nélkül viszont az ízületek egyre jobban károsodnak, ami deformálódásokhoz és a mozgás nehezítettségéhez vezet. A reumatoid artritisz előfordulása a teljes népességre vetítve 0,3 és 1 százalék közé tehető - gyakoribb a nők és a fejlett országok lakói körében. Érdemes megemlíteni, hogy sokan erre a betegségre használják a reuma kifejezést.
Lupusz
A lupusz szintén autoimmun betegség, amelynek leggyakrabban előforduló, Magyarországon is több ezer embert érintő típusa a szisztémás lupusz eritematózusz (SLE). Ennek tünetei rendkívül változatosak, ugyanakkor elmondható, hogy a betegek túlnyomó többségénél ízületi panaszok is jelentkeznek. Fontos viszont, hogy ellentétben a reumatoid artritisszel, az SLE általában nem okoz tartós sérülést az ízületekben. Rendszerint a kisebb ízületeknél, így a kezeken, csuklókon és lábakon mutatkozik reggeli merevség és fájdalmas duzzanat. A betegség elsősorban fogamzóképes korban lévő nőknél alakul ki, férfiak körében nagyjából tízszer alacsonyabb a gyakorisága.
Köszvény
A magyar lakosság körében ritkának számít ez az anyagcserezavarból adódó kórkép. Köszvény esetén megemelkedik a vér húgysavszintje, emiatt pedig nátrium-urát kristályok gyűlnek fel különböző szövetekben, általában az ízületekben. A rohamokban jelentkező betegség leggyakrabban a láb öregujján fordul elő, de a gyulladás kifejlődhet a rüszt, a boka, a térd, a csukló és a könyök ízületeiben is. Az adott területen a bőr kivörösödik, meleg tapintásúvá és duzzadttá válik, amit elviselhetetlen fájdalom kísér. Bár a rohamok néhány nap alatt nyomtalanul elmúlhatnak, az újabb és újabb fellángolások miatt maradandó elváltozás , deformálódás alakulhat ki az érintett ízületben, amelynek ezáltal a mozgása is egyre inkább korlátozódik. A köszvény körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel lép fel férfiaknál, főként 40 éves kor felett. Nőknél többnyire a menopauza után jelenik meg.
Bechterew-kór
A népesség mintegy 2-4 ezrelékét, nagyobb arányban férfiakat érintő krónikus degeneratív ízületi gyulladás elsősorban a gerinc ízületeire van hatással. A csigolyákat körülvevő porcok, szalagok elcsontosodása révén a gerinc teljes elmerevedéséhez vezet. A folyamat többnyire már fiatalkorban elkezdődik, megfelelő kezeléssel azonban elkerülhető a mozgás beszűkülése. A probléma legfontosabb figyelmeztető tünete a fájdalom: a jellemzően éjszaka erősödő, mozgásra enyhülő panasz a keresztcsont és a gerinc mellett a szegycsont, az ülőgumók és a sarkak területén jelentkezik. A szalagok és porcok csontosodása miatt idővel egyre nehezebbé válik a törzs mozgatása, egyben légzési nehézségek is felléphetnek.
