-Legfontosabb, amit elöljáróban mondani szeretnék: a csontritkulás nem egyik napról a másikra alakul ki, és a leghatékonyabb teendő a megelőzés! Az emberi szervezet működéséről ősidők óta tudjuk: csodálatos dolog. Mindebből a csontok állandó megújulása az egyik legnagyobb csoda. Megszületünk, fejlődünk, és e folyamatban a csontozatunk a harmincas éveink elejére éri el a maximális tömegét. Ahhoz, hogy ez így történjen, nemcsak a testünk sok-sok "felelős" élettani folyamatának kell jól működnie, hanem nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy a csontképződéshez nélkülözhetetlen anyagok bejussanak a szervezetünkbe. Ha ez megtörtént, és csontozatunk szerencsésen elérte a maximális tömegét, akkortól az a feladatunk, hogy ezt az állapotot minél hosszabb ideig fenntartsuk. A csonttömeg-vesztés ugyanis természetes folyamat, ami az idő múlásával meg is kezdődik. De hogy milyen hosszú ideig tudjuk megőrizni a lehető legmagasabb csonttömegünket, milyen mértékben tudjuk késleltetni illetve lassítani a természet munkáját, az meglehetősen magas, mintegy 40-50 százalékban rajtunk múlik!
- A csontritkulás alig néhány éve kapott világméretű hangsúlyt a felismerhető, megelőzhető betegségek sorában. Korábban miért nem hallottunk ennyit róla?
- A csontszerkezet kóros mértékű meggyengülése, törékennyé válása, azaz a csontritkulás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Egy fiatalkori csonttörésnél nem is gyanakodtak ilyen háttérre az orvosok, de idősebb korú személynél is mindössze annyit tehettek, hogy széttárták a kezüket, mondván: "sajnos mindenki megöregszik". A csontritkulás egészen néhány évvel ezelőttig csak akkor vált felismerhetővé, amikor előrehaladott állapotában a röntgenfelvétel kimutatta. Nem volt műszeres lehetőség arra, hogy mérni tudjuk a csontsűrűséget. Amikor megszületett az első olyan eszköz, amellyel ez lehetővé vált, óriásit léptünk előre. Új megvilágításba kerültek azok a felismerések és összefüggések, amelyek szerint nőknél már a terhesség, a szülés időszakában is fokozott kalciumvesztéssel kell számolni, a változó korba lépéskor és azt követően pedig a csonttömeg-vesztés folyamata felgyorsul. Itt jegyzem meg, ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak nincs szükségük megelőzésre, hiszen más élettani folyamatok eredményeképpen ugyan, de mindez rájuk is vonatkozik! Ma már pontosan tudjuk, hogy az úgynevezett civilizációs ártalmak is nagymértékben hozzájárulnak a csontritkulás kialakulásához. Ezek között mindkét nemre vonatkozóan "előkelő" helyen áll a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a csökkent kalciumbevitel. Érdemes tehát tudni, hogy a bármely életkorban előforduló csukló-, csípőtáji vagy csigolyatörés öröklött hajlam, mely intő jel lehet, és időben történő, alaposabb vizsgálatot igényel. Természetesen nem olyan csonttörésre gondolok, amely nagy baleseti trauma következtében a teljesen egészséges csontnál is biztosan megtörténik.
- Ez alatt az utóbbi egy évtized alatt Magyarországon a csontritkulás megelőzése, felismerése és gyógyítása terén nem a máskor megszokott "külföldhöz való felzárkózás" zajlott, hanem egy látványos fejlődés, az Ön személyes közreműködésével. Hogyan sikerült mindezt megvalósítani?
- Egyetemista korom óta különösen foglalkoztatott a csontritkulás akkor még "rejtélyes" folyamata. Később, reumatológusként lehetőségem nyílt az USA egyik leghíresebb intézetében, a Mayo Klinikán a csontritkulás, latin nevén az osteoporosis két világviszonylatban kiemelkedő szaktekintélye mellett dolgozni, tanulni, és mondhatom: volt mit. Itthon akkor már kitűnő orvosok megalakították a Magyar Osteoporosis Társaságot, felismerve, hogy e betegség megelőzése és gyógyítása hazai viszonylatban nagy tömegeket érint, és világviszonylatban is rászolgált a népbetegség elnevezésre. Hazaérkezésem után az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak a társaság elnökének. Ekkor másokkal együtt nekiláttunk, hogy kidolgozzuk az azóta nagyrészt megvalósult Nemzeti Osteoporosis Programot, amelynek lényege, hogy a lakosságot minél szélesebb körben felvilágosítsuk a csontritkulás felismerésének lehetőségeiről, megelőzéséről és gyógyításáról. Létrehoztunk egy jelenleg mintegy 100 egységből álló, nemzetközileg is jelentős osteoporosis-centrumhálózatot, amelynek köre folyamatosan bővül, de már most az egész ország területét lefedi működésével. Itt korszerű mérőeszközökkel végzett szűréssel és szakorvosi ellátással találkozhatnak az odafordulók. A háziorvos kollégáknak nagy szerepük van abban, hogy a szűrésre beutalják mindazokat, akiknél fokozott veszélyeztetettséget látnak. Mindent megteszünk azért, hogy minél többen és minél korábban találkozzanak széles körű felvilágosító munkánkkal, a csontritkulás megelőzhetőségének tényével.
- Hogyan nyerhetők évek vagy akár évtizedek az életünkből azzal, ha megelőzzük a csontritkulást?
- A csonttöréseknek, különösen az idősebb kori combnyaktöréseknek sajnos nem ritkán végzetes következménye a tüdőgyulladás, az embólia vagy más szövődmény. Évente Magyarországon többezer embert így veszítünk el. Ám ha csupán azt nézzük, hogy valaki a csontritkulás megelőzését célozva leszokik a dohányzásról, kevesebb alkoholt fogyaszt, de többet mozog, egészségesebben étkezik, már rengeteget tett azért, hogy más betegségeket is megelőzzön.
- Nemrégiben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO aktuális tennivalói között "dobogós" helyre rangsorolta a csontritkulás megelőzését. A Tanár Úr személyesen is részt vállal e világméretű programcsomag kidolgozásában. Hogyan marad minderre energiája, ideje?
- Mindennek az alapja az, hogy orvosként számomra valóban a beteg üdve a legfontosabb, ami minden fáradságot megér. Büszke vagyok rá, hogy sikerült egy olyan élenjáró hazai modellt megvalósítanunk, amelyet most mi adhatunk a világnak a WHO csontritkulás-megelőzési programjának részeként. A családom olyan nyugodt otthoni hátteret biztosít számomra, amelyben hazai és nemzetközi feladataimat egyaránt el tudom látni.
