Mindkettő kemény, fehér színű és gazdag kalciumban. Ezek szerint a fogak is csontok? Nos, a rövid válasz az, hogy: nem. Mint azt dr. Edmond Hewlett, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i kampuszának (UCLA) nyugalmazott fogász professzora a Live Science megkeresésére elmondta, a fogak és csontok közötti hasonlóságok lényegében a fenti felsorolással véget is érnek. Anatómiai felépítésük és a szervezetben betöltött szerepük egészen eltérő, így két teljesen külön szövettípusról van szó.
Mi a különbség a fogak és a csontok között?
Ha közelebbről megvizsgáljuk a funkciójukat, a fogak feladata elsősorban az elfogyasztott táplálék felőrlése, ezáltal az emésztési folyamat megkönnyítése. Emellett részt vesznek a hangképzésben és a beszédben is, mégis elsődleges feladatuk alapján az emésztőrendszer részeinek tekinthetők. Ezzel szemben a csontok egészen más célt szolgálnak. Ezek adják testünk vázát, kötődési pontokat biztosítva az izomzat számára, illetve fizikai védelmet nyújtva a létfontosságú szerveknek, mint a szív vagy a tüdő. Nem mellesleg a csontok egyfajta gyártóüzemként is működnek, pontosabban itt termelődnek a vörös- és fehérvérsejtek.
Persze akadnak átfedések is a fogak és csontok között. Az állkapocs csontjai például támasztékot nyújtanak a fogazatnak, egyszersmind részt vesznek a rágás folyamatában. Hewlett szerint mégsem szabad egy kalap alá venni őket: „együtt dolgoznak, mégis elkülönülve egymástól”.
Felépítésbeli különbségek szintén jócskán vannak, főként az egyes szövetek funkciójához igazodva. A fogak külső rétegét zománcnak hívjuk, amely egy vékony rétegben, túlnyomó részben ásványi anyagokból – kalciumból és foszfátból – felépülő szövet. Ez az emberi test legkeményebb része. A zománc alatt található a dentin, amely a fogak szerkezetének nagyobb részét adja. Itt már találhatók apró vérerek és idegvégződések is. Legbelül pedig a fogbél helyezkedik el: egy kocsonyás állagú, vérerekkel gazdagon átszőtt képlet.
A csontok ezzel szemben egészen máshogy épülnek fel. A csontokat egy nagyon vékony, ám erős külső réteg, a csonthártya borítja, amelyben a csontszövet növekedéséhez és gyógyulásához nélkülözhetetlen erek és idegek futnak. A következő réteget tartós, tömör csontszövet alkotja. A csont belsejében pedig szivacsos csontszövet található: ez egy apró üregekkel teli, szivacsszerű állomány, amelyben a csontvelő helyezkedik el. A csontvelőben képződnek az új vérsejtek.
Kapcsolódó cikk
Az egyik élő, a másik holt szövet
Mint az a fentiekből kiderül, a fogakkal ellentétben a csontokat kívül és belül egyaránt behálózzák idegek és vérerek. Ennek oka, hogy a csontok élő szövetként működnek, míg a fogak nem. Utóbbiak már a magzati fejlődés során és kisgyermekkorban kifejlődnek. Speciális sejtekből, úgynevezett ameloblasztokból és odontoblasztokból jön létre a fogzománc és a dentin, majd idővel meg is keményedik. Amint ez a folyamat lezárul, a fogzománcot létrehozó sejtek elpusztulnak. Magyarán ha később bármilyen sérülés éri a fog külső rétegeit, azok nem nőnek vissza. Így aztán a fogbél hiába élő szövet, a fog külső rétegei nem tudnak regenerálódni.
Eközben a csontok dinamikus struktúrák, amelyek folyton újraépítik magukat. Vérerek, idegek és élő sejtek – úgynevezett oszteoblasztok és oszteoklasztok – sokasága hálózza be őket, amelyek az elöregedett szövetek lebontását és új szövetek képzését végzik. Ez a folyamatos körforgás teszi lehetővé a csontok gyógyulását töréses sérülések után, vagy az alkalmazkodást a test megváltozott igényeihez, ha például valaki fizikailag aktívabbá válik a mindennapokban. Mindent egybevetve a felnőttek csontváza nagyjából 10 évente teljesen megújul.
„A csont sokkal inkább a test élő szövete” – mondja Hewlett. „A fogainkra viszont különösen vigyáznunk kell, mert az elvesztett fogszövet nem képződik újra.”
