Krízis?
A menopauza kifejezést először 1872-ben használták. Ebben az időben a medicina a változás korát egészségügyi krízisnek tekintette, amely számos betegség kialakulásának lehetőségét foglalja magában. Kevesek érték meg az átlagéletkor jóval alacsonyabb szintje miatt. A XX. század közepén a menopauzát már nem betegségek okozójának, hanem magát is betegségnek tartották. Ma már elfogadott, hogy ez a sajátos állapot egy természetes folyamat a nők életében.
Mérföldkő?
Sok nem nyugati kultúrában a menopauza egy olyan mérföldkő, mely társadalmi rangnövekedéssel jár. Indiában például azok a nők, akik már túljutottak a menopauza időszakán, jogosultak enni, inni, beszélgetni a férfiakkal. Etiópiában beléphetnek addig tiltott szent területekre, vagy szerepet vállalhatnak vallási szertartásokon.
A természetes menopauza a petefészkek működésének fokozatos leállásával, a női ciklus szabálytalanná válásával járó folyamat, amelynek során a hormonértékek széles határok közt ingadoznak, majd az ösztrogénhormon termelődése le is áll. Az ösztrogén hiánya kihat az egész szervezetre: a bőrre, a hajra, a kedélyállapotra, az általános közérzetre, a libidóra, a szexuális életre, a csontokra, stb. Van, aki könnyen, panaszmentesen éli át ezt az időszakot, de vannak, akik orvosi segítségre szorulnak, és igénybe veszik a menopauzális hormonterápiát, vagy a gyógynövények erejében bíznak, illetve egyéb alternatív kezeléseket részesítenek előnyben. A menopauza általában a negyvenes években kezdődik és az ötvenes évek végéig megy végbe. A nyugati világban a menopauzális átlagéletkor 51,4 év: erre az időre a nők 50 százaléka eljut ide. 55 éves korukra a nők 90 százalékát eléri a menopauza. A negyven év alatti menopauzát korai-, a hatvan év felettit késői menopauzának hívják. A menopauza manapság csak abban az értelemben tekinthető mérföldkőnek, hogy a gyermekvállalás lehetősége valóban megszűnik, de remélhető, hogy a változás korát egyre kevesebben tekintik nagy változásnak életükben.
Ne hagyjuk el magunkat!
Nagymamáink elcsodálkoznának
A régebbi generációk nőtagjai nagyon keveset tudtak erről az időszakról, csak szenvedő alanyai voltak a testükben lezajló élettani folyamatoknak. Talán ennek köszönhetően nem is beszéltek róla. A régi családi fotókon koruknál idősebbnek látszó, hajlott hátú nagymamáink, dédanyáink elcsodálkoznának a velük megegyező korú mai nőkön, akik ha úgy akarják, akár a lányuknak is kinézhetnének. Az őket követő nemzedék felfedezése az is, hogy a hajlott hátat, a töpörödött nénike külsőt nemcsak idős koruknak, hanem csontritkulásuknak "köszönhették".
A mai nők megtehetik, hogy önmaguk és az orvostudomány segítségével megőrizzék magukat családjuknak, szeretteiknek: szépnek, fiatalnak, vagy szép idősödőnek, a lényeg a belső harmónia, az egészséges életmód és gondolkodás, ami úgyis kisugárzik és meglátszik majd azokon a fotókon, amelyeket unokáik nézegetnek majd.
