A tüdőembólia szakkifejezés a tüdőartéria elzáródására utal, amit általában egy a lábszárban kialakult, majd elszabadult vérrög okoz, miután a vérárammal feljut a tüdőbe. A lábszárban kialakuló ilyen vérrögképződést nevezzük mélyvénás trombózisnak.
Kilencszer nagyobb az esély rá
A European Respiratory Journal egyik korábbi számában megjelent holland kutatásban 650 tizennyolc és nyolcvannyolc év közötti asztmás beteget vizsgáltak. Az elemzés azt mutatta, hogy az általános népességhez viszonyítva a súlyos asztmában szenvedőkre a tüdőembólia közel kilencszer magasabb, az enyhe-közepes asztmában szenvedőkre pedig 3,5-szer magasabb kockázata leselkedik. A 2013-as kutatás arra is rávilágított, hogy az asztma kezelésében alkalmazott orális kortikoszteroid gyógyszerek is a tüdőembólia kockázati tényezői lehetnek.
„Ez az első alkalom, hogy összefüggést mutattak ki az asztma és a tüdőembólia között” – összegezte a tanulmány szerzője, Dr. Christof Majoor. „Éppen ezért úgy véljük, ez a felfedezés jelentős klinikai következményekkel fog járni.”
A tüdőembólia súlyos, életveszélyes tünetegyüttes, melynél a tüdőt vérrel ellátó egyik ér egy vérrög miatt elzáródik. Gyakorta végződik hirtelen halállal, így jobb, ha felismerjük a tüneteit. A tüdőembólia tünetei általában nagyon hirtelen jelentkeznek, és közöttük találhatjuk a hirtelen szédülést, a véres váladék felköhögését, vagy a nehéz és fájdalmas légzést.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: