Egyrészt védi a benne lévő életfontosságú szerveket, mint a szívet, a tüdőt, a nyelőcsövet, a szívből kiinduló és ide visszatérő nagy ereket. Másrészt légzőmozgásokat végez, amikor felemelkedik, térfogata megnő, a levegő a tüdőbe áramlik, süllyedésekor pedig, a gázcsere megtörténte után, a levegő kiáramlik. Ez a folyamat merőben ellentétes azzal a képzettel, amely sokunkban kialakul a légzés mechanizmusáról. Nem köztudott ugyanis, hogy a tüdő egy passzív szerv, amely a mellkasfal emelkedésekor tágul, a mellkasfal süllyedésével pedig rugalmasságánál fogva összehúzódik. A szervezet ezt úgy éri el, hogy a mellkasfal belső oldalát és a tüdőt borító mellhártyalemezek között légüres tér, vákuum van, és az emelkedő mellkasfal szívja fel a tüdőt. Ha a két lemez közé levegő kerül, és a vákuum megszűnik, akkor a tüdő passzív mozgása is károsodik és az érintett tüdőfél nem működik. Ilyenkor beszélünk légmellről.
Anatómiailag a mellkas 12 bordából, a szegycsontból, a bordaközi izmokból, valamint az itt eredő és tapadó izmokból áll. A bordák csontból és porcból állnak, a gerinctől indulnak és a szegycsontban egyesülnek.
A mellkas alakjának a megszokottól vagy az ún. normálistól való eltéréseit nevezzük deformitásoknak, melyek lehetnek másodlagosak, amelyek a gerinc elváltozásai miatt, ill. bizonyos mellkasi műtétek után alakulhatnak ki, vagy lehetnek elsődlegesek, ezen belül pedig veleszületett ill. növekedés során kialakultak. Ez utóbbiak között nem lehet éles határvonalat húzni, hiszen van olyan veleszületett eltérés, amely a növekedés során válik markánssá, egyértelművé.
Beszélhetünk a szegycsont vagy a bordaporcok deformitásairól is, ide sorolhatjuk például a bordák csontos részeinek elváltozásait, bár ezek igen ritkák. Az ilyen elváltozások gyakran összefüggenek egymással. Az érthetőség kedvéért azonban ragaszkodunk az egyes alkotóelemek szerinti felsoroláshoz.
A szegycsont elváltozásait két nagy csoportba sorolhatjuk. Az egyik, amikor a szegycsont behúzódik, a mellkas közepén egy mélyedés alakul ki. Ezt nevezzük tölcsérmellnek vagy régies nevén susztermellnek. Keletkezésének lehetséges magyarázata az, hogy a bordaporcok megnyúlnak, a szegycsontot befelé nyomják. Kialakulásának okairól lényegében még fogalma sincs az orvostudománynak. A mélyedés a szívet rendszerint balra nyomja, ritkán előfordul, hogy a tölcsér a szívnek nekifekszik és lapítja. A tölcsér lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus, húzódhat a szegycsont egész hosszában.
Az előbbi deformitással ellentétes jelenség a szegycsont előreállása. Ezt nevezzük tyúkmellnek vagy tarajos mellkasnak. Ilyenkor a mellkasban lévő szerveknek elég helyük van, de az elváltozás szembetűnőbb, előfordul, hogy felöltözve is látszik.
A mellkasdeformitások közös jellemzője, hogy a gyermeknek, de még inkább a kamaszkorúaknak igen sok lelki problémát jelenthetnek a közösségbe való beilleszkedésben, a gyermeket gátlásossá teszi, akadály lehet a sportoláskor.
A kezelés, amely műtétet jelent, nemcsak az eltérés korrekciója, de a fentebb felsorolt gondokra is megoldást jelent. Milyen életkorban történjék? Véleményem szerint, bár a gyermeksebészek nem feltétlenül osztják, az ideális életkor a 13-16 év között van. Mire alapozom ezt? Ebben az életkorban a testmagasság sok esetben eléri a véglegest. Életkori sajátosság, hogy ilyen korban lévő fiatalok többet foglalkoznak testük formáival. Tehát ők maguk óhajtják a műtétet, erős az indíték, jobb az együttműködés a sebésszel. Nagyobb a műtét eredményessége feletti öröm. 6-8 éves gyermek nem érti pontosan, miért teszik ki egy ekkora beavatkozásnak, a műtétet csak a szülők szorgalmazzák. Egy 16 évesnek könnyebb elmagyarázni a műtét menetét, inkább számíthatunk együttműködésére, jobban tudatában van kellemetlenségek hasznának. A műtét után a korrekció eredményét befolyásoló eseményeket jobban elkerüli, fegyelmezettebb olyan szituációkban, amelyben a még nem teljesen stabil mellkast megsértheti.
Leányoknál már kialakulnak a mellek, a sebvonal pontosan a mell alatti vonalba kerül, ez a kisebb leányoknál nem határozható meg pontosan. Gyakorlatunkban fordult elő olyan eset, hogy a korábbi műtét hege a mellekre volt vezetve.
A beavatkozás a tanév végére tervezhető, a következő iskolaév kezdetére a tanuló "harcképes". Az iskolai testnevelés alól felmentetjük, de 4 héttel a műtét után már javasolunk tüdőfejlesztő sportokat, mint az úszás vagy a futás.
Röviden a műtéti megoldásokról
Minden deformitás formának meg van a maga, jól bevált műtéti típusa. A tölcsérmellkasnál a kiemelt szegycsont alá fémlemez kerül, amely egy évig rögzíti a mellkast az új helyzetben, ezt követően eltávolítható. Tyúkmell esetén a kiálló részeket csonkoljuk, és az új helyzetet stabilizáláljuk. Ennél a műtétnél sokat számít a sebész tapasztalata, problémamegoldó készsége. A többi deformitásnál a beavatkozás rendszerint kisebb mértékű, és az adott elváltozásra koncentrál.
Fontos, hogy a műtétet végző orvos a mellkassebészet mellett ismerje és gyakorolja a plasztikai sebészet fogásait is, mert e nélkül bármilyen eredményes is maga a korrekció, a betegnek nem lesz akkora az öröme, ha esztétikailag csúnya bőrvarratot hagy maga után.
Összefoglalva
Ennek a szerencsére nem túl gyakori rendellenességnek műtéti rendbetétele jól megválasztott életkorban, olyan helyen, ahol a műtétben, a mellkasebészetben jártas, gyakorlott és a plasztikai sebészet elveit is figyelembe vevő szakemberek végzik, jó eredménnyel lehetséges.
A cikk szerzője, a HáziPatika.com egyik orvosszakértője ( Dr. Kostic Szilárd ), várja a témával kapcsolatos kérdéseiket a [email protected] címen.
