Orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, fokozott könnyezés, vörös és viszkető szemek, szemkörnyéki duzzanat - sokak számára ismerősek lehetnek a pollenallergia szezonálisan előforduló tünetei, amelyekért nagyon leegyszerűsítve egy apró tévedés tehető felelőssé. Az immunrendszer legfőbb feladata ugyanis, hogy kiiktassa a szervezetbe jutó, potenciálisan ártalmas testidegen anyagokat. Megesik azonban, hogy alapvetően teljesen veszélytelen anyagok ellen is támadást indít, ami éppúgy kellemetlen panaszokat vált ki az érintetteknél, mintha például egy fertőzéssel küzdenének, csakhogy ezúttal felesleges reakcióról van szó. Ilyesfajta túlérzékenység pedig kialakulhat a többi között egyes növények levegőben szálló virágporával, pollenjével szemben is.
Honnan tudhatjuk, mire vagyunk allergiásak?
A pollenallergia jellegzetes szezonalitása abból fakad, hogy minél több allergénnel érintkezik az arra érzékeny szervezet, annál erőteljesebb immunválasz léphet fel, egyben annál kínzóbbá válhatnak az allergiás tünetek is. Mivel a pollenek a virágos növények szaporodásában játszanak szerepet, így levegőbeli koncentrációjuk is a szélporozta növények természetes életciklusához igazodva változik. A sokak allergiás panaszaiért felelős parlagfű pollenje például általában a nyár közepén jelenik meg a levegőben, a tömeges pollenszórás azonban - az időjárástól is függően - csupán augusztusban kezdődik, tetőzését az évszak végére vagy ősz elejére elérve. Ezzel szemben a mogyoró- és égerfák jóval korábban, már február környékén elkezdik kibocsátani pollenjeiket.
Mindenképpen pollenallergia gyanúját kelti tehát, ha légúti és szemtüneteink visszatérően csak az év egy nagyjából jól körülhatárolható szakában jelentkeznek. Egyben ez a fajta szezonalitás arra vonatkozóan is árulkodó lehet, hogy mely növények pollenjével szemben érzékeny a szervezetünk. Ezzel együtt a diagnózis felállításához fontos allergológus szakorvossal konzultálni, aki a megfelelő vizsgálatok segítségével képes meghatározni, pontosan mely pollen vagy pollenek provokálják ki az immunválaszt. E célra a szakemberek két tesztmódszert alkalmaznak rutinszerűen.
Apró tűszúrás vagy vérvétel
Az első lehetőség, hogy a páciens szervezetének közvetlen reakcióját vizsgálják az adott allergénnel érintkezve. Az úgynevezett Prick-teszt, avagy bőrpróba során egy, a potenciális allergént tartalmazó oldatot cseppentenek a bőrre, majd apró tűszúrást ejtenek azon, hogy az oldat átjuthasson a bőr védőrétegén. Amennyiben a páciens valóban allergiás a teszt tárgyát képező pollenre, úgy a tűszúrás helyén rövidesen egy szúnyogcsípésre emlékeztető kiütés keletkezik. A módszer gyors és megbízható, akadnak azonban korlátai . Nem folytatható le a vizsgálat allergiás időszakban, egyes bőrproblémák fennállása esetén, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, valamint nem alkalmazzák sem várandós nőknél, sem olyan betegeknél, akiknél korábban már kialakult súlyos allergiás reakció.
A bőrpróbával együtt, illetve akár azt helyettesítve laboratóriumi vérvizsgálatot is kérhet a kezelőorvos. Immunrendszerünk specifikus antitesteket termel ugyanis az egyes allergénekkel szemben, amik aztán kimutathatók vérből. Visszakövetve ezeket az antitesteket kiderül, hogy mely allergén okozza a panaszokat az adott páciensnél. A vizsgálat allergiás időszakban is lefolytatható, mi több, kifejezetten előnyös, ha tünetek jelentkezésekor vesznek mintát. Önmagában ugyanakkor sem a bőrteszt, sem a vérvizsgálat nem perdöntő. Az allergológus az eredményeket a páciens által leírt panaszok tükrében értelmezve állítja fel végül a diagnózist.
Miért jó, ha ismerjük az allergént?
Fontos megemlíteni, hogy a pollenallergia enyhítése érdekében sokat tehetünk a mindennapokban. Ennek első lépése azonban, hogy megismerjük, mely pollennel kell óvatosnak lennünk. Amennyiben az orvosi vizsgálatok révén sikerül feltárni a problémás allergént, úgy javasolt követni a pollenjelentéseket, informálódva arról, mikor kell óvintézkedéseket tennünk. Ha növekszik az allergiás tüneteket kiváltó növény pollenszórása, igyekezzünk kevesebb időt a szabadban tartózkodni, illetve az otthoni szellőztetést is korlátozzuk elsősorban a késő esti és hajnali órákra. Mossunk hajat naponta lefekvés előtt, ágyneműnket pedig legalább hetente egyszer mossuk ki. Lehetőség szerint a mosott ruhákat se a szabadban szárítsuk ilyenkor.
A tünetek kezelésében számos nem receptköteles gyógyszer alkalmazható, így gyors enyhülést hozhatnak például a tabletta, csepp, szemcsepp vagy orrspray formájában is kapható antihisztaminok. Ezek közül is érdemes az új generációs hatóanyagokat keresni, amelyek nem okoznak mellékhatásként álmosságot.
