Allergiáról abban az esetben beszélünk, ha az érintett immunrendszere olyan idegen anyagokat is potenciális veszélyforrásként azonosít - emiatt pedig támadást indít azok ellen -, amelyek az emberek többségére nézve teljesen ártalmatlanok. A szervezet védelmének egyfajta túlkapásáról van tehát szó, ráadásul a vélt betolakodóval szembeni fellépésnek ára van, az immunreakció során ugyanis olyan folyamatok játszódnak le, amelyek kellemetlen tünetek fellépéséhez vezetnek. Így váltanak ki például a pollenek az arra allergiások körében tüsszögést, orrfolyást vagy éppen kötőhártya-gyulladást, egyes élelmiszerek pedig emésztőrendszeri panaszokat.
Bizonyos esetekben a problémás allergénnel történő érintkezés (függetlenül annak mennyiségétől) rendkívül súlyos, potenciálisan életveszélyes reakciót, anafilaxiát válthat ki. Legtöbbször élelmiszerek, gyógyszerek, a latex és rovarcsípések állnak a háttérben, de közrejátszhat valamilyen intenzív testmozgás is, felerősítve a kóros immunválaszt. Az anafilaxia azonnali kezelést igényel, ellenkező esetben a légzés és a szívverés leállásával fenyeget. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ez már az allergiás reakciók legsúlyosabb, kevésbé gyakori formája. Mindazonáltal jól szemlélteti, mennyire fontos komolyan venni és kivizsgáltatni az allergiagyanús tüneteket. Annál is inkább, mert bár nem gyógyítható, a meglévő kezelési módszerekkel azonban az esetek többségében kordában tartható az allergia.
Hogyan állítható fel az allergia diagnózisa?
Az allergológusok eszköztárában többféle vizsgálati módszer is rejlik az allergiás panaszokat kiváltó tényezők meghatározására. Az első lépés természetesen a beteg kikérdezése, hiszen az általa leírt panaszok karakterisztikája (jellege, típusa) már megmutathatja, milyen irányban érdemes vizsgálódni. Más például a klinikai képe egy szezonálisan jelentkező parlagfű-allergiának, egy tejfehérje-allergiának és egy kontakt ekcémát okozó fémallergiának. A tünetek feljegyzése mellett szükség lehet továbbá a pontos diagnózis felállításához bőrpróbára (ez allergénfüggő), illetve laboratóriumi vérvizsgálatra is. Lássuk, hogyan zajlanak ezek.
Tűszúrások a bőrön
A hagyományos bőrpróba, avagy a Prick-teszt során apró tűszúrásokkal juttatnak különböző allergéneket a páciens bőrébe. Felnőtteknél ezt általában az alkaron, kisgyermekeknél a hát bőrfelületén végzik el. A vizsgálat nem fájdalmas, célja pedig, hogy megmutassa, mely anyagok váltanak ki immunválaszt. Ezt rövid időn belül megjelenő, szúnyogcsípésre hasonlító bőrkiütés jelzi azon a ponton, ahol a szervezet a problémás allergénnel érintkezett. A módszer előnye, hogy gyors és megbízható információkkal szolgál egyes allergiatípusok esetében, hátránya ugyanakkor, hogy nem lehet bármikor és bárkinél elvégezni. Nem végezhető Prick-teszt allergiás időszakban, egyes bőrproblémák fennállása esetén, számos gyógyszer, például antihisztaminok alkalmazása mellett, ahogy nem alkalmazzák várandós nőknél, sem pedig azoknál, akiknek korábban már volt súlyos allergiás reakciójuk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Mit mutat meg a vérvizsgálat?
A bőrpróba kiegészítéseként vagy - szükség esetén - helyett vérmintából is kimutathatóak olyan paraméterek, amelyek allergiáról árulkodhatnak. Az immunrendszer úgynevezett immunglobulin E, röviden IgE antitesteket termel az allergénekkel szemben. Az IgE antitestek mindig az adott allergénnel szemben termelődnek, allergénspecifikusak, ennél fogva vérből történő kimutatásukkal nemcsak az allergia fennállását lehet megállapítani, hanem azt is, hogy mely allergén váltotta ki a kóros reakciót. A specifikus ellenanyagok vizsgálatának nagy előnye, hogy bármikor el lehet végezni - bár elsősorban tünetek jelentkezésekor javasolt -, illetve a vérvétel általános, minimális kockázatain túl semmilyen veszélyt nem hordoz magában. Nem igényel különösebb előkészületeket sem, még antihisztamin szedése mellett is lefolytatható. Ezzel együtt is akadnak ugyanakkor korlátai, hiszen nem végezhető el, ha a páciens szteroidos kezelés vagy immunszupresszív terápia alatt áll, valamilyen, az immunrendszert jobban leterhelő fertőzéssel küzd, vagy ha már régóta nem érintkezett az adott allergénnel.
Az allergia kezelésének legalapvetőbb eszköze a panaszokat kiváltó allergén kerülése. Természetesen ez nem minden esetben kivitelezhető, hiszen egy pollenallergiás nem tud teljesen elzárkózni a virágpor elől pollenszezonban, ahogy a macskaszőr-allergia is nehéz helyzetet teremt, hiszen érthető, ha a gazdi még panaszai ellenére sem szívesen válna meg szeretett kedvencétől. Számos más esetben viszont megoldható, hogy például egy ételallergiás beteg teljesen elhagyja az étrendjéből a problémás élelmiszereket. Csakhogy ez nem feltétlenül szükséges.
Az allergének komplex tényezők, és fontos szempont, hogy az érintettek pontosan mely összetevőikre allergiásak. Előfordulhat ugyanis, hogy a problémás komponens hőkezelés hatására lebomlik: magyarán, főtt ételekben fogyaszthatja az adott élelmiszert az allergiás beteg, nyersen viszont nem. Más esetekben viszont olyan komponens okozza a bajt, amely miatt minden formájában kerülni kell az immunválaszt provokáló ételt. Önmagában a specifikus-IgE-vizsgálat ezeket az összefüggéseket nem képes kimutatni, az ugyancsak vérmintából végzett molekuláris allergiavizsgálat viszont igen. Utóbbi módszer segítségével meg lehet határozni, hogy a tüneteket kiváltó allergénkomponens alacsony vagy magas kockázati csoportba tartozik-e, azaz például mennyire magas a betegnél az anafilaxia veszélye, továbbá a keresztallergiák is meghatározhatók általa. Mindez alapvetően befolyásolhatja a terápiát is, hiszen a többi között megalapozhatja az étrendi tiltások enyhítését, segítséget nyújthat a deszenzibilizáló terápiák megtervezésében, ezáltal javulhat az érintett páciens életminősége.
Összességében elmondható, hogy az allergia diagnózisának felállításához egyaránt szükség van az anamnézis felvételére, valamint lehetőség szerint bőrpróba és IgE-vizsgálat elvégzésére. Az utóbbiak révén kapott eredményeket mindig csak az előbbi tükrében szabad kiértékelni, így kizárva az esetleges álnegatív eredmény lehetőségét. Amennyiben pedig beigazolódik az allergia fennállása, úgy molekuláris vizsgálat révén további, akár a helyes kezelési terv összeállítását is befolyásoló információkat lehet gyűjteni.
Legjobban: