Miért romlik a látásunk, ahogy öregszünk?
A szemlencse rugalmassága az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, ezért romlik a szem közeli fókuszáló képessége. Ezt a jelenséget öregszeműségnek , azaz presbyopiának hívjuk, következtében pedig idővel egyre nagyobb nehézséget okoz a közeli szövegek olvasása. Kialakulása az öregedés egyik természetes folymata, melynek során a szemlencsében levő kötőszöveti rostok fokozatosan veszítenek rugalmasságunkból. Legtöbbször 40-45 éves kor tájékán jelentkeznek először.
A természetes olvasási távolság 25-30 centiméter, amely az öregszeműség kezdetétől egyre kényelmetlenebbé válik. Ilyenkor a közeli dolgok tartós figyelése (például monitor, vagy okostelefon) is szemfáradtságot, fejfájást okoz. Az érintettek ilyenkor a szöveget egyre messzebb tartják a szemüktől, hogy a megfelelő fókusztávolságot beállítsák. A panasz először a délutáni és az esti órákban jelentkezik, de idővel a teljes nap folyamán tapasztalható.
Mi az az öregszeműség?
Az öregszeműség jellegzetessége, hogy a távoli látásélességre nincs hatása, így a diagnózis felállítása viszonylag egyszerű. Egyénenként változó, hogy mikor indul be az öregedés folyamata a szemben, de a kezdetétől számítva 5-10 évente romlik egy dioptriát. Egy ideig megfelelő megvilágítással orvosolható a probléma, később viszont szükség lehet olvasószemüveg viselésére is - ezt a dioptria változása miatt néhány évenként cserélni kell. Kontaktlencsével, illetve bizonyos lézeres beavatkozással is orvosolható a szemhiba, utóbbi beavatkozásoknak az eredménye egyelőre nem tökéletes.
Az öregszeműség kialakulása az öregedés egy természetes velejárója, megelőzni emiatt nem lehet. Léteznek bizonyos szemtornák , amelyekről azt hirdetik, hogy jótékony hatással lehetnek a presbyopiára. Tudományos módon azonban ezt nem igazolták idáig.
