A szövettani, vagyis citológiai vizsgálat az egyik leggyakoribb orvosi mintavételi eljárás, amely daganatok, gombás- vagy bakteriális fertőzések és más megbetegedések kimutatására is alkalmas. A vizsgálat egyszerű és teljesen veszélytelen, és semmilyen felkészülést nem igényel a beteg részéről. Hátránya ugyanakkor, hogy a mintában lévő sejtek könnyen károsodhatnak, a kinyert anyag pedig sok esetben nem elégséges a diagnózis felállításához.
A citológiai vizsgálat menete
A citológiai vizsgálat történhet kimetszéses, kaparásos, illetve szippantásos módszerrel. A legelsőnél egy szövetdarabot metszenek ki a páciens vizsgált szervéből, melyet aztán baboratóriumban vizsgálnak meg. A kaparásos módszerrel a felszíni elváltozásokat tudják megvizsgálni, egy külön erre a célra kialakított kefével veszik le a kenetet. Ezt alkalmazzák például, hogyha a hörgőket, vagy a méhnyakat kell megvizsgálni. Testüregi folyadékból úgynevezett "szippantásos" módszerrel vételezik a mintát, ilyen módon vizsgálható például a gerincvelő, a mellüregben, vagy a hasüregben lévő folyadék.
A mintát az orvos egy citológiai laborba küldi tovább. LEgtöbbször bizonyos daganattípusok, elsősorban a méhnyakrák diagnosztizálására alkalmazzák. Ez esetben a kielemzést követően a vizsgált szövetet úgynevezett Papanicolau-féle skálán pontozzák, és P1-P5 között egy értékkel jelölik meg.
Ha a vizsgálat végén az eredmény P1, illetve P2, akkor 98 százalékos biztonsággal kizárható a kezdődő rosszindulatú folyamat . P3-as eredmény esetén kóros folyamat zajlik a méhszájon, amely lehet gyulladás és diszplázia is. Ha pedig a szövettan P4, illetve P5 kategóriába sorolja a mintát, akkor ez már kialakult méhnyakrákos daganatra utal. A citológiai vizsgálat eredményére általában két-három hetet kell várnunk, és a daganatokon túl bizonyos gombás, illetve bakteriális fertőzések is felismerhetőek vele.
