Összefoglalóan artritisznek nevezzük ízületeink gyulladásos megbetegedéseit. Ennek legfőbb tünete a fájdalom és merevség, amely rendszerint a kor előrehaladtával romlik. Az ízületek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a mozgásban, ennél fogva minden, az ízületeket károsító megbetegedés egyben a mozgás szabadságát is veszélyezteti. Éppen ezért nem szabad félvállról venni a fellépő tüneteket, annál is inkább, mert a megfelelő módszerekkel, szakszerű kezeléssel jelentősen javulhat az érintettek állapota. Az első lépés természetesen a helyes diagnózis felállítása, amihez otropédus vagy reumatológus szakorvos segítségére van szükség.
Ízületi gyulladást ugyanis száznál is több kórkép okozhat, és amennyire más és más ezek pontos mechanizmusa, annyira eltérő lehet a terápia is. Az artritisz két leggyakoribb típusa az artrózis , avagy oszteoartritisz, degeneratív ízületi betegség, hétköznapibb nevén porckopás, valamint a reumatoid artritisz , azaz a reumás ízületi gyulladás. A két betegség különböző okokból alakul ki, tüneteik azonban igen hasonlóak lehetnek. Lássuk tehát, mit érdemes tudni ezekről.
Porckopás
Ízületnek a két vagy több csont kapcsolódását biztosító képleteket nevezzük. A csontok végét vékony porcréteg borítja: mozgás közben ezek a porcok csúsznak el egymáson, amit egy kevés ízületi folyadék is segít. Amennyiben viszont az üvegporc elvékonyodik, felszíne feltöredezik, egyenetlenné válik, úgy nem tudja betölteni a mozgáshoz elengedhetetlen funkcióját sem. Sokan időskori betegségként tekintenek a porckopásra, mivel az életkor előrehaladtával a porcállomány épülése fokozatosan háttérbe szorulhat a lebontó folyamatokkal szemben. Valójában azonban nem ez az egyetlen lehetséges kiváltó tényező a probléma mögött.
Az oszteoartritisz fellépésének kockázatát egyaránt növeli az elhízás, az ízületek túlzott vagy éppen elégtelen terhelése, bizonyos veleszületett fejlődési rendellenességek, anyagcsere-zavarok, korábbi sérülések, illetve az öröklött genetikai adottságok és a nem (nőknél gyakoribb) is kihatással lehet a porcállomány hosszú távú egészségére. Mindazonáltal az esetek többségében nem lehet meghatározni, pontosan minek eredményeként alakul ki a kóros elváltozás.
A betegeknél fokozatosan, hónapok, évek alatt jelenik meg az érintett ízület vagy ízületek fájdalma merevsége. Az ízület megduzzadhat, be is gyulladhat. Jellemző, hogy a fájdalom mozgás, terhelés hatására erősödik, míg a pihenés után tapasztalható merevség mozgatás hatására enyhül - az ízület úgymond "bejáratódik". Porckopás bármely ízületben felléphet, de leggyakrabban a kéz ízületeiben, a térdben, a csípőben és a gerincben fordul elő. A betegséget visszafordítani nem lehet, ugyanakkor fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerekkel, életmódbeli változtatásokkal, valamint szükség esetén egyéb orvosi beavatkozásokkal jelentősen enyhíthetők a panaszok, ezáltal az érintettek is megőrizhetik mozgási szabadságukat.
Reumás ízületi gyulladás
A porckopástól merőben eltérő folyamat által károsítja az ízületeket a reumatoid artritisz. Autoimmun megbetegedésről van szó, ami azt jelenti, hogy az immunrendszer - tévedésből - behatolóként azonosítja a szervezet saját sejtjeit, meg is támadva azokat. Ebben az esetben a hibás immunválasz a ízületeket bélelő hártya, a szinoviális hártya ellen irányul. Az így fellépő gyulladás nyomán az ízületek fájdalmasan megduzzadnak, pihenés után merevebbé válnak. Szintén gyakori panasz a kimerültség, láz és étvágycsökkenés. Kezdetben a betegség általában a kéz és a láb ízületeit érinti, majd fokozatosan átterjed a csuklóra, bokára, térdre, könyökre, csípőre és vállra. Többnyire mindkét oldal szimmetrikusan érintett.
A panaszok súlyossága változó, a reumatoid artritiszben szenvedőknél fellángolások és enyhébb időszakok váltakozhatnak. Mindazonáltal a gyulladás a csontvégeket borító üvegporcot és magát a csontot is károsíthatja, ezáltal hosszú távon az ízületek jól látható deformálódásához, mozgáskorlátozottsághoz vezethet. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy az esetek egy részében egyéb testrészekre is kiterjed a betegség, azaz tüneteket válthat ki például a bőrön, szemen, tüdőben, szívben, vesében, nyálmirigyekben, idegszövetben, csontvelőben és vérerekben egyaránt.
Általában 30-50 éves kor között jelentkezik először a reumás ízületi gyulladás, amelynek pontos kiváltó oka az orvostudomány előtt sem ismert egyelőre. Azt azonban tudjuk, hogy bizonyos tényezők fokozzák a kockázatot. E körbe tartozik az öröklött genetikai hajlam és a nem, mivel a porckopáshoz hasonlóan ez a betegség is nagyobb arányban érinti a nőket. Összefüggésbe hozható a magasabb rizikóval továbbá a dohányzás, az elhízás, illetve bizonyos környezeti tényezők, mint például az azbesztszennyezés. A reumatoid artritisz nem gyógyítható, de gyógyszeres kezeléssel, fizikoterápiával és szükség esetén sebészeti beavatkozásokkal jól kontrollálható.
