Kitti is így járt, amikor thaiföldi pihenésük után kiderült: bővül a család. Férjével örültek a fejleménynek, de a hírekben oly gyakran hallott zika-fertőzés lehetősége nem hagyta nyugodni őket. Jelentkeztek szűrésre, és mint kiderült, ők voltak az elsők, akik az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban átestek ezen. Megnéztük, hogyan zajlik a vizsgálat.
Ugyan a zika vírus elsősorban a magzatokra jelent veszélyt, így főleg a kismamáknak érdemes figyelniük arra, hogy várandósan mely országokba utaznak. Brazíliába például nem szerencsés ellátogatniuk, ha pedig ott fogan a babájuk, jobb szűréssel meggyőződniük arról, hogy a teherbeesést követően nem estek-e át zika fertőzésen. Thaiföld esetében ennek a lehetősége gyakorlatilag nulla, lévén az elmúlt két évben nem jött hír róla, hogy valakit a zika vírust terjesztő szúnyog csípett volna meg. Az elméleti lehetőség mégis adott, a védőnő pedig aggódott. Emiatt döntöttek úgy Kittiék is, hogy biztos, ami biztos, megnézik, nincs-e veszélyben a babájuk.
A szűrés előtt dr. Szlávik János infektológus főorvos faggatta ki a 27 éves kismamát, aki terhessége 13. hetében jár. Panasza nem volt, de ez nem is feltétel, ugyanis a teljesen tünetmentes betegek aránya igen magas: ők panaszok nélkül esnek át a vírusfertőzésen, érintettségükre semmilyen jel nem utal. Amúgy a tünetek rövid, néhány napos lappangási idő után jelentkeznek. A betegség hőemelkedéssel, lázzal, izom- és ízületi fájdalommal jár, de jellemző rá a szemvörösödéses kötőhártya-gyulladás , valamint a szem mögött jelentkező fájdalom is, időnként pedig bőrkiütés is megfigyelhető. A tünetek nem komolyak, leginkább egy közönséges megfázáshoz hasonlíthatóak.
Mindezeket tudva zajlott a vérvétel , meglehetősen gyorsan és egyszerűen, az üvegcsét pedig egyből át is küldték a szomszédos épületben lévő laborba. Ott már molekuláris biológusok várták a mintát, akik nagyjából 20 perc alatt le is centrifugálták. Ennek során a vér alkotóelemeire bomlott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy fehéres és áttetsző plazma az üvegcse felső részében gyűlt össze, míg a pirosan pompázó vörös vértestek alulra süllyedtek. Ebből a kémcsőből csak a plazmát kellett felhasználni, abból is csak egy cseppnyit: ennyi elegendő volt ahhoz, hogy a küllemre leginkább a terhességi tesztre hasonlító szerkezetre csöppentve tíz perc alatt meglegyen az eredmény. Ami szerencsére negatívnak bizonyult.
Magáról a tesztről megtudtuk, hogy az alapvetően kétféle dolgot tud kimutatni: egyrészt, hogy valaki életében valaha átesett-e már zika fertőzésen, illetve hogy az elmúlt két hétben megfertőződött-e. Ezt a teszt azzal érzékeli, hogy képes felismeri a plazmában a vírus ellen termelődő antitesteket. Ezek közül a IgM típusúak a friss fertőzést mutatják, míg az IgG típusúak azt, hogy valaha találkozott-e a szervezet a vírussal.
Ha a teszt egyiket sem mutatják ki, akkor a kismamának aggodalomra semmi oka, míg ha utóbbiakat, akkor érdemes tisztázni, hogy maga a fertőzés mikor történhetett. Ha évekkel a terhesség előtt, akkor aggodalomra megint nincs ok, hiszen ilyenkor a zika már nem jelent veszélyt, ha viszont esély van rá, hogy már a terhesség alatt, akkor jobban kell figyelni a magzat fejlődésére. Hogy a baba esetleg érintett-e vagy sem, az a nálunk megszokott ultrahangos vizsgálatok mellett szinte biztosan kiderül, arra tehát nem kell számítani, hogy a gyermek betegségéről csak a születés után szerez tudomást a szülő.
