Rachel a texasi Houstonban él, házas, három gyermek édesanyja. Négy évvel ezelőtt, 41 éves korában diagnosztizálták mell- és petefészekrákkal. Mint kiderült, BRCA-mutáció-hordozó, ami jelentősen növelte az esélyét mind a két daganattípus kialakulására. 13 hónap terápia után tünetmentes lett, de másfél évvel később a petefészekrákja visszatért, ráadásul metasztatikus formában, azaz szétterjedt a teste többi részében is. Ez Rachel számára azt jelentette, hogy bár folytathatja a kezeléseket, hogy tovább éljen, de a betegsége összességében nem gyógyítható, az utolsó stádiumban van.
"A szervezetem nem elég erős"
Mint írja, a koronavírus-járvány kitörése előtt a mindennapjai "normálisan" teltek, eltekintve persze attól, hogy az életéért küzdött. Ellátta a gyerekeit, önkéntes munkát végzett, havonta egyszer elment az onkológusához kontrollra, és mindennap bevette a kemoterápiás gyógyszerét. "Bár a vérsejtjeim száma soha nem volt olyan alacsony, mintha tradicionális kemoterápiát kapnék, még így is jóval kevesebb van belőlük, mint egy egészséges embernek. Éppen ezért a szervezetem nem elég erős ahhoz, hogy leküzdjön egy fertőzést. Mindig nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy óvjam magam a betegségektől. Amióta viszont a SARS-CoV-2 elkezdett terjedni, a védekezés egy új, jóval magasabb szintre helyeződött számomra. Tudom, hogy az immunrendszeremnek esélye sincs a vírus ellen" - magyarázza Rachel.
Mindent megtesz, de így is fél
A család állandóan otthon van, csak a legszükségesebbek miatt mennek ki az utcára, nem fogadnak senkit Rachel édesanyján kívül, és puszit sem adnak a másiknak. Gyakran mosnak kezet, és rendszeresen fertőtlenítik a lakás azon pontjait, amiket sokat használnak, például a fogantyúkat, a telefonokat, a mikrót.
Rachel mégis aggódik. A többi között azért, hogy hogyan befolyásolja a járvány a kezelését. "Az orvosom elmondta, hogy számos terápiát nem folytatnak, vagy el se kezdenek, és ugyanez van a kísérleti kezelésekkel. Ez a hozzám hasonló állapotban lévő páciensek számára különösen ijesztő, hiszen nekünk az életük függ az új gyógyszerektől, módszerektől. Miközben megértem, hogy most a koronavírus elleni védekezésre és a járvány fertőzöttjeire kell koncentrálni, félek is: a vírus akkor is éveket fog elvenni az életemből, ha el sem kapom?" - mondta a nő, akinek többször eszébe jutott, mi lesz, ha például az orvosa megbetegszik. El tudja-e őt látni valaki más, eljutnak-e hozzá a gyógyszerei?
Sokan nem veszik komolyan a koronavírus-járványt
Mindemellett úgy tapasztalja, sokan nem veszik komolyan a járványt, rendszeresen tapasztalja például, hogy tömegek "bandáznak" az utcán. "Amikor azt látom, hogy sokan, kihasználva a kiskapukat, úgy élik az életüket, mintha mi sem történt volna, elgondolkodom: tényleg nem értik, mekkora veszélybe sodornak másokat?" - teszi fel a költői kérdést.
Könnyű azt hinni, hogy csak az öregek veszélyeztetettek , pedig bármilyen korú ember megfertőződhet, ha súlyos alapbetegsége van, vagy olyan rizikófaktorok jellemzőek rá, amikről most még nem tudjuk, hogy kockázatot jelentenek, figyelmeztet Rachel. "Hiába egészséges valaki, ha kilép az utcára, megvan az esély, hogy elkapja a betegséget, és anélkül terjeszti el, hogy tudna róla. Lehet, hogy még tünetei sem lesznek" - hangsúlyozza.
Minél hamarabb állítjuk meg, annál hamarabb jön rendbe minden
"Az üzenetem egyszerű: amíg nem csinálja mindenki, addig nem lesz értelme annak, hogy elvonulunk, távolságot tartunk. Azt nem tudom, hogyan lehet megvalósítani, hogy az összes ember otthon maradjon - most ugyanis sajnos azok is sokan vannak, akiknek nincs más választásuk, be kell járniuk a munkahelyükre -, bár tudnám! Amivel azonban tisztában vagyok, az az, hogy minél hamarabb megállítjuk a vírust, annál hamarabb térhetünk vissza a normális kerékvágásba" - összegezte gondolatait.
Forrás: womenshealthmag.com
Akár 8 méterre is eltüsszenthetünk - olvassa el a részleteket társportálunk, az nlc.hu cikkében .
