A kiütéses tífusz jellemzően akkor jelenik meg, amikor sok ember van együtt rossz higiéniás körülmények között, illetve anyagi viszonyok mellett. Nem a tífusz egyik fajtája, hanem egészen más betegség. A történelem folyamán háborúkban, munkatáborokban, börtönökben okozott hatalmas járványokat. Kiváltó oka egy olyan rickettsia (baktériumokhoz hasonló sejtparazita), amely emberről emberre tetvek közvetítésével kerül át. A betegség verejtékezéssel, magas lázzal, kipirulással, szapora szívveréssel jár, a kiserek érintettsége miatt pedig kiütések is jelentkeznek. A kiütéses tífusz miatti bevérzések rossz esetben a vesét, a keringést és a központi idegrendszer is károsítják, ilyenkor a betegség halálos kimenetelű is lehet.
Kiütéses tífusz normál civilizációs körülmények között nem fordul elő, mert egyrészt nincs olyan zsúfoltság, amely terjedését lehetővé tenné, másrészt a korszerű rovarirtó technikák segítettek megszüntetni a ruhatetvességet . A betegséget az is visszaszorította, hogy jól kezelhető, leromlott állapotot pedig csak gyógyszeres ellátás nélkül eredményez. Ilyenkor 50-60 százalékos a halálozása. Ilyen esetről napjainkban Magyarországon nem is tudnak, és nem regisztráltak a közelmúltban olyan fertőzést sem, amely járványos lett volna.
A Rickettsia prowazekii nevű kórokozó átadásához rossz higiéniás körülményekre és zsúfoltságra van szükség. A betegség terjedését az teszi lehetővé, hogy amikor a tetű egy beteget megcsíp, akkor maga a vérszívó hordozóvá válik (mert benne életképes marad a rickettsia). Ha ez a tetű másik érintettre kerül, és azt is megcsípi, akkor annak bőre viszketni kezd. Emiatt a beteg vakarózni kezd, így a tetveket, vagy legalábbis azok egy részét szétnyomja, székletüket pedig mikrosérüléseken keresztül a bőrébe dörzsöli (a tetű székletével üríti a kórokozót). A rickettsia ily módon bejut a bőrbe, onnan pedig a szervezetbe.
A kórokozó elsődleges célsejtjei az érfalat belülről borító endothel réteg sejtjei. Hatására a kapilláris erek, kisebb vénák és artériák környékén gyulladásos sejtek tömkelege jelenik meg, az érgyulladás pedig szervekben okoz keringési zavart. A gyulladás a bőrön a legfeltűnőbb és legsúlyosabb, de komolyan érintheti a központi idegrendszert, a szívizmot, a vesét és a vázizmokat is. A tünetek ezekhez köthetők.
A kiütéses tífusz tüneteiben hasonlít az influenzához. A tünetek a fertőződés után 1-2 héttel kezdődnek. Néhány nappal később a törzsön és a testhajlatokban apró kiütések jelennek meg, de nem folynak össze, nyomásra pedig elhalványulnak. Öt nappal később a kiütések a végtagokra is átterjednek. Ezt követően egyes bőrelváltozások bevéreznek, a bőrfelszínen pedig nem pörkösödő foltok jelennek meg. A betegség előrehaladásával a láz tartós marad, étvágytalanság, hányinger és hányás jelentkezik, az érintettek fogyni kezdenek. Rossz esetben a kórokozó a vesét is károsítja, a szervet ugyanis gazdagon behálózzák kiserek, amelyek sérülnek. Emiatt veseelégtelenség is kialakulhat.
A kiütéses tífusz kezelése másodlagos, az elsődleges mindig a terjedés megelőzése, amit a tetű elleni védelem, a tetűirtás tesz lehetővé. Magát a betegséget antibiotikummal lehet kezelni. Létezik védőoltás is a kiütéses tífusz ellen, de az átoltottsági szint nagyon alacsony. Beadatása nem is kötelező, mivel a civilizált világban nincs realitása járvány kialakulásának.
Ha a beteg nem kap antibiotikumot, akkor a halálozási arány 50-60 százalékos. Ennek oka a szervi bevérzés, a központi idegrendszeri izgalom, az agyhártyaizgalom, a magas láz, az anyagcserezavar, a szívizom-károsodás és a veseérintettség. Ha a beteg antibiotikumkezelést kap, akkor a halálozási arány csak 1-3 százalékos.
Részletes cikkünk a kiütéses tífuszról a Betegségek A-Z rovatban olvasható!
