Fejtetű tünetei és kezelése

A tetű egy élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed. Emberen háromféle tetű fordul elő: fej-, ruha- és lapostetű. Ezek közül az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, és csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. Külön fajt csak a lapostetű alkot. A ruhatetű szerencsére ritkábban fordul elő. Ennek járványügyi jelentősége is van a kiütéses tífusz és a visszatérő láz terjesztése miatt. A tetvekkel való fertőzöttség fajtái közül ezúttal a fejtetvességet ismertetjük.

A fejtetvek vérszívás útján táplálkoznak, amellyel a gazdaszervezet bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak.

Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket, a serkéket, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül 1 hét alatt kelnek ki a tetvek. A tetvek repülni, ugrálni nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók. A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével. Fertőző betegséget nem terjesztenek ugyan, de sok testi-lelki kellemetlenséget okoznak, a viszketés miatt elvakart sebek pedig könnyen felülfertőződhetnek.

Az emberen élősködő vérszívó tetvek az egész világon előfordulnak, és ez alól Magyarország sem kivétel. A nemzetközi és hazai epidemiológiai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban visszatérően növekszik. Magyarországon legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, s napjainkban ismét emelkedő trend észlelhető. Leggyakrabban a legrosszabb higiénés viszonyok között élőknél, elsősorban a hajléktalanoknál tapasztalják az előfordulását, járványszerűen pedig elsősorban gyermekközösségben léphet fel, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában.

A fejbőrt tetvek lepik el. A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat. Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. A tetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így a vérszívás idején nagyon erősen tudják magukat rögzíteni.

A fejtetvek fertőző megbetegedést nem terjesztenek.

A fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén apró, tojás alakú, szürkésfehér serkék láthatók, amelyek a hajszálak hossztengelyével hegyesszöget alkotnak,és - a korpával ellentétben - nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel nem lehet lesöpörni, csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről.

Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. Az ártalom elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat. A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. Az allergia azonban csak egy-két hét múlva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki.

A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg. A vakarás helyein bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet.

Nagyon rossz higiénés körülmények között élőkön a törzsön, valamint a nemi szervek szőrzetén is előfordulhat tetvesség; ez utóbbi szexuális érintkezéssel terjed.

Tetvességre gyanús, aki eltetvesedett környezetben él, akinek a fejbőrén illetve a testén jellegzetes vakarózási nyomok láthatók, haján vagy ruházatán üres serketokok találhatók, illetve az is, akinek elhanyagolt külseje, hiányos tisztálkodása, életmódja, egyéb körülményei valószínűsítik a fertőzöttséget. A vizsgálatokhoz kézi nagyító használata ajánlatos.

Fejtetvességre utaló gyanú alkalmával a hajat lazán szét kell bontani, és elsősorban a fülek melletti, mögötti területet valamint a tarkótájat kell átvizsgálni. A serkék és a kifejlett tetvek a barna és fekete hajúakon szabad szemmel is könnyen észrevehetők, a világosabb hajúaknál azonban fokozott figyelem szükséges. Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők. (Ilyen sűrűfésű a gyógyszertárakban kapható, de van olyan tetűirtó szer is, amelyikhez mellékelik.) Lehetőleg a serkéket kell keresni, mivel ezekből több is található, és a fénykerülő, gyorsan menekülő tetveknél könnyebben fellelhetők. Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről. Ez a legegyszerűbben a leghagyományosabb módon, a "körömpróbával" bizonyítható: az életképes serke két köröm között összenyomva pattanó hangot ad.

Fejtetvességnél a haj kezelése a legfontosabb, de mivel a fejtetű gyakran a jellegzetes használati tárgyak (fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) közvetítésével is terjedhet, ezért ezek hatásos fertőtlenítését is el kell végezni.

A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Tetűirtó hajszeszből többféle is kapható vény nélkül a gyógyszertárakban. A hajszesszel a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Vattával lefedve ügyelni kell arra, hogy a hajszesz a szembe ne jusson.

A fejtetvesség megszüntetésére különféle hajszeszek alkalmasak

Az eredményes védekezés alapja a veszélyeztetett közösségekben (például gyermekintézményekben, hajléktalanszállókon) végzett rendszeres, gondos szűrővizsgálat. A fertőzött személyek kezelésén kívül rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az érintett személy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetve kinek adhatta tovább. Tekintettel kell lenni a "ping-pong effektusra" is: hiszen ha a környezetében élők kezeletlenül maradnak, akkor a kezelt személy visszakaphatja a tetűt attól is, akitől eredetileg ő kapta, de attól is, akinek továbbadta. Ezért a vizsgálatot és a tetvetlenítést a megelőzés érdekében ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy egész környezetére, a vele rendszeresen érintkezőkre is, például a családtagokra, munka- illetve iskolatársakra. Ebben a családorvos, az iskolaorvos vagy a védőnő segíthet.

A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is alkalmas. Akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye. Otthoni hajmosás után a hajszesszel a haj teljes felületét át kell itatni, majd azt a fejbőrbe alaposan be kell dörzsölni. A készítmény a tetűirtó hatását a következő hajmosásig, akár több hétig is megőrzi, és a fejre kerülő tetveket még a peték lerakása előtt elpusztítja. Amíg a visszafertőződés veszélye fennáll, célszerű a hajszeszes kezelést minden hajmosás után megismételni.

A kezelés során a megelőzést szolgálja a fésűk, kefék, hajjal kapcsolatos tárgyak fertőtlenítése, a fertőzött személy által használt törülközők, ruhák, ágyneműk, fejtámlát fedő huzatok forró vizes mosása, a kalapok, sapkák és kabátok vegytisztítása is.

Ajánlatos kerülni a fésűk, kefék, hajjal kapcsolatos tárgyak és kalapok közös használatát.

Téves az az általános felfogás, miszerint csak a szegénységben, elhanyagolt higiénés környezetben élő embereknek lehet fejtetűje. A fejtetű a piszkos és tiszta hajat egyaránt eláraszthatja, bárkinél előfordulhat. A szülők, a környezet felelőssége a mielőbbi felismerésben és kezelésben áll, hogy a továbbterjedést meg lehessen állítani. Tehát nem restellni kellene, ha tetves lesz valaki, hanem mielőbb gondosan kezelni.

A tetvesség szempontjából gócpontnak számító bölcsődéket, óvodákat, általános iskolákat, a nappali melegedőt, az átmeneti hajléktalanszállásokat folyamatosan ellenőrzik az ÁNTSZ szakemberei és a védőnők. A tetvesnek talált személy köteles gondoskodni a kezelésről, illetve alávetni magát annak.

A hosszabb hajzatúak, így a lányok jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A viszketés mértéke az egyén toleranciájától, a tetvek számától és a bőr allergizálódásának fokától függ. Ismételt fertőződéskor korábban kezdődhet a viszketés. Egyébként a megtermékenyített nősténytetű átkerülésétől a következő generáció megjelenéséig, tehát az álcák kikeléséig egy hét telik el.

Mivel a haj havonta kb. 1-1,5 cm-t nő, azért a serkék fejbőrtől való távolságából lehet következtetni a fertőzés kezdetének időpontjára.