A 3 ezer felnőtt részvételével készült felmérésből az derült ki, hogy a legrosszabb szaglással bíró 39 százalék öt éven belül meghalt, míg a jó szaglásúaknak csupán a 10 százaléka halt meg ugyanezen idő alatt.
A kutatók szerint a szaglás elvesztése nem okoz közvetlenül halált, de figyelmeztető előjel lehet. Éppen ezért a szagérzékelésükben tartós állapotváltozást tapasztalóknak azt ajánlják, hogy kérjenek orvosi segítséget.
A halálozás kockázata akkor is a legrosszabb szaglásúak esetében volt a legnagyobb, amikor olyan tényezőket is számításba vettek, mint az életkor, a táplálkozás, a dohányzás, a szegénység és az általános egészségi állapot.
A kutatást vezető Jayant Pinto professzor elmondta, a szaglásvesztés nem okoz közvetlenül halálozást, hanem egyfajta korai figyelmeztetésként szolgál, amely azt jelzi, hogy károsodás történt. "Eredményeink egy olyan hasznos klinikai teszt kifejlesztéséhez vezethetnek, amellyel gyorsan és olcsón lehet azonosítani a legnagyobb kockázatnak kitett személyeket."
Az, hogy pontosan hogyan járul hozzá a szaglásvesztés a várható élettartam alakulásához, egyelőre nem világos, de a szakértők több elméletet is megfogalmaztak ezzel kapcsolatban. Úgy vélik, hogy a szagérzékelés csökkent képessége a sejtek kisebb mértékű regenerálódására utalhat a szervezet egészében, mivel az egészséges szaglás részben az orr belsejét borító sejtek folyamatos cserélődésén múlik. A szaglás romlása ezen kívül a szennyező anyagok és kórokozók élethosszig tartó behatására is utalhat.
