A könnyek fajtái
A könnytermelést funkciója szerint három típusba sorolhatjuk - egyszerűbben mondva: három fajta könny boríthatja el a szemünket szükség esetén. Egyfelől beszélhetünk reflexkönnyekről, amelyek célja, hogy kimossák a szembe került irritáló anyagokat, kezdve a szél által felkavart portól a hagyma védekezésre használt kémiai vegyületein át a véletlenül félrecsúszott kontaktlencséig. Megkülönböztetjük a sírást is, amikor a könnytermelést valamilyen érzelmi reakció váltja ki. Ezek a könnyek eltérő vegyi összetételüknek köszönhetően fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatással rendelkeznek.
Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy könnyeink nem pusztán akkor vannak jelen, ha már patakokban hullanak alá az arcunkra. A harmadik csoportba ugyanis az úgynevezett bazális könnyek tartoznak, amelyek szüntelenül termelődnek, hogy védjék és táplálják a szemfelszínt. A másodpercenként létrejövő 1-2 mikroliternyi, azaz naponta 1-3 milliliternyi könny egy háromrétegű folyékony felületet képezve hozzájárul a szaruhártya és a kötőhártya nedvesen tartásához, valamint a szaruhártya oxigénnel és tápanyagokkal való ellátásához, egyenetlenségeinek kiegyenlítéséhez. A könnyfilm a benne található immunrendszeri fehérjék révén a kórokozók elleni védekezésben is közrejátszik.
Miből áll össze a könny?
Arról, hogy a könnyréteg tartósan és stabilan megmaradhasson a szemünk felszínén, különleges felépítése gondoskodik. A könnyfilm túlnyomó részét, nagyjából 90 százalékát ugyanis egy vizes oldat adja, külső és belső felülete azonban ettől eltérő. A szem felőli oldalon helyezkedik el egy nyákos, avagy mucinózus réteg, amely a könny tapadását biztosítja a szaruhártyához, míg a kívülről határoló olajos réteg feladata, hogy megakadályozza a túlzott párolgást és a szemhéjak szélének benedvesedését.
A könnyfilm három rétegének előállítása különböző mirigyekben történik. A külső, olajos anyag módosult faggyúmirigyekben jön létre, amelyeket Meibom-mirigyeknek nevezünk, és amelyek a szemhéj szélén találhatók. A nyákos réteg a kötőhártyában elhelyezkedő kehelysejtek váladéka, a könnyfilm túlnyomó részét adó vizes könnyréteg pedig a szemgödör felső, halánték felőli sarkában, a felső szemhéj alatt lévő könnymirigyekben termelődik. Az így összeálló bazális könny a víz mellett oldott sókat és ionokat, fehérjéket, hormonokat és növekedési faktorokat, továbbá mucinokat és lipideket is egyaránt tartalmaz. Mindezen anyagok egyvelege percenként átlagosan 20 pislogás segítségével képes egyenletesen beborítani a szemfelszínt.
Logikai alapon felmerül persze a kérdés, hogy amennyiben az olajos réteg jelentősen, nagyjából tizedére lassítja a párolgást, akkor vajon hova távozik a könny a szemünkből. Nos, a könnyfilm a belső szemzug felé áramlik, ahol egy könnytavacskának hívott egységet alkot. Innen a folyadék a szemhéjakon végigfutó könnycsatornákba, majd azokon keresztül egy nyálkahártyával bélelt zsákocskába, a könnytömlőbe jut tovább, hogy végül a könnyvezeték az orrjáratba vezesse. Mindez persze normál könnytermelés mellett nem jelent észrevehető folyadékmennyiséget, amikor azonban sírni kezdünk a szomorúságtól vagy a hagyma szagától, a könnytermelésünk hirtelen körülbelül a százszorosára növekszik, így nem véletlen, hogy ilyenkor már az orrunk is jobban elered.
