Mit kell tudni az atópiás bőrről?

Mi az az atópiás dermatitisz?

Az atópiás dermatitisz egy veleszületett hajlamon alapuló, gyulladásos bőrbetegség, amelyet a bőrszárazság mellett viszketés, gyulladás, és akár kis hólyagocskákkal borított piros foltok is kísérhetnek. Ez egy jóindulatú és nem fertőző krónikus betegség, amely gyakori fellángolásokkal jár, ezáltal pedig az érintettek mindennapjaira is komoly hatást gyakorol.

Ez a bőrbetegség már a gyermekkor igen korai szakaszaiban is jelentkezhet: egyes tanulmányok szerint, ha az egyik szülőnek atópiás bőre van, 30 százalék a valószínűsége, hogy a gyermeke is örökölni fogja azt. Ha pedig mindkét szülő érintett, ez a szám 70 százalékra nő. Úgy tudni, a magyar lakosság 5-10 százaléka hajlamos a betegségre, az öt év alatti gyermekeknek pedig a 10-15 százaléka érintett. A 19 év alatti korosztályból 17,3% szenved atópiás dermatitisztől. Nem csoda hát, hogy napjainkban ez az egyik leggyakoribb probléma, amivel a betegek felkeresik a bőrgyógyászukat.

Mit kell tudni a csecsemőkori atópiáról?

Fontos, hogy a szülők időben, akár a születéstől megkezdjék gyermekük kezelését. Már akkor is, amikor az atópiás bőr jelei még nem jelentek meg a babán, de tudvalevő, hogy az újszülött genetikailag hajlamos lehet a betegségre. Általában a 3 hónap és 5 év közötti csecsemők és a gyerekek a leginkább érintettek: az esetek 80 százalékában az atópiás bőr már az első év betöltése előtt eléri a csúcspontját, de később, egészen a felnőttkorig fennállhat.

Ki az úgynevezett "atópiás alkat"?

Arra mondják, hogy atópiás alkat, akinek a védekezőrendszere bőrgyulladással és viszketéssel reagál a különböző külső ingerekre. Az atópiás alkati lét önmagában még nem betegség, de mivel ilyenkor az immunrendszer kórosan túlműködik, a tünetek megnyilvánulhatnak atópiás betegségek formájában, melyek egymással társultan is előfordulhatnak.

Mivel a rendkívül száraz bőrnek sérül a barrier funkciója, már nem tudja megvédeni a bőrt a külső hatásoktól és az allergénektől. Így pedig kialakulhatnak bizonyos légúti betegségek: például krónikus hörghurut vagy tüdőasztma, de az atópia megnyilvánulhat olyan allergiákban is, mint például a rhinitis, vagy éppen az allergiás kötőhártya-gyulladás. Ilyenkor az történik, hogy a barrier funkcióját vesztett bőrnek megnő az áteresztőképessége, ennek következtében pedig átengedi az allergéneket - polleneket, poratkát vagy éppen az állati szőrt, valamint bizonyos baktériumokat is (például a Staphylococcus aureust), amelyek aztán gyulladásos reakciókat válthatnak ki.

Környezeti tényezők hatása az atópiára

Bizonyos élelmiszerallergének, mint például a tehéntej, a tojásfehérje, a hal, a búza és a szója is kiválthatnak reakciókat az emésztőrendszerben. De a fertőző betegségek, a tartósan száraz levegő, a levegőszennyezettség, a passzív dohányzás, a légkondicionálás, az egyes irritánsok, sőt még a stressz és a testünkön lévő ruhadarabok is befolyásolhatják a betegség jelentkezését. De akár a bőrön alkalmazott vegyi anyagok, a meleg vagy éppen az izzadtság is irritációhoz vezethetnek. Vagyis nem túlzás kijelenteni, hogy az atópia rontja az életminőséget: a tünetek ugyanis nemcsak fizikai kellemetlenséget idézhetnek elő, hanem komoly esztétikai problémákat is okozhatnak. Ezek pedig beilleszkedési zavarokat és pszichés megterhelést is jelenthetek az érintettek számára. Nem ritka, hogy pszichológus segítségére is szükség van a gyógyuláshoz.

Hogyan kezeljük az atópiás bőrt?

Fontos, hogy az atópiás csecsemő lehetőleg anyatejet kapjon, az édesanya pedig minél kevesebb tejterméket fogyasszon. Ha az anyatejes táplálás nem valósítható meg, akkor speciális, hipoallergén tápszerekre lesz szükség, mivel atópiás hajlam esetén a babánál fontos a táplálékallergének elkerülése.

A megfelelő étrend mellett lényeges a bőrápolás is Atópiára hajlamosak számára ma már számos készítmény kapható akár a gyógyszertárakban, akár a drogériákban, méghozzá recept nélkül. Fontos, hogy nem szabad szárító fürdő- és fürdetőszereket használni: olyan zsíros, vagy olajos készítményeket kell alkalmazni, melyek megakadályozzák a kiszáradást, továbbá ápolják és hidratják a bőrt. Kerülni kell a forró vízet és a habfürdőket, valamint a dörzsölő textíliákkal való érintkezést! Érdemes odafigyelni a testfelülettel érintkező ruhák, ágyneműk mosására és öblítésére is, hogy ezek lehetőleg kímélő, ne allergizáló hatású szerekkel történjenek!

Az erősebb bőrpírt, a viszketést és a hámló bőrtüneteket általában viszketéscsillapítókkal, vagyis antihisztaminokkal kezelik. A viszketés megszüntetésével ugyanis a beteg már nem vakarja az érintett területet, így pedig csökken a felülfertőzések veszélye. A különböző szteroidos oldatok, gélek, krémek és kenőcsök igen hatékony gyulladáscsökkentők lehetnek, ezek használatáról azonban bőrgyógyász szakorvos véleményét is ki kell kérni.