Az izommemória létezik

Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy ha elsajátítottunk valamilyen mozdulatot, akkor a későbbiekben könnyebben tudjuk megismételni. Ezek szerint az izmaink emlékeznek rá, hogy mit kell tenniük?

Vannak lények a Földön, amelyeknek több agyuk is van. Például a polipok - e nagyszerű problémamegoldó képességeikről ismert puhatestűek - a végtagjaiban is hordoznak egy-egy önálló neuronhálózatot, amelyek egymástól függetlenül képesek igen kifinomultan működtetni a szívókorongos karokat. Mivel mi nem így vagyunk összeszerkesztve, a lábunk vagy a karunk aligha emlékszik arra, hogy mit is csinált korábban.

izommemória
Agyunk tárolja el a mozgás könnyű ismétléséhez szükséges információt - Forrás: 123rf

Mégis, mindenkinek vannak olyan élményei, hogy ha elsajátított egy mozgást, akkor onnantól már megy, mint a karikacsapás. Manapság jó példa erre a kerékpározás, amelyet közmondásosan nem lehet elfelejteni. De az autóvezetők is beszámolnak róla, hogy útközben fogalmuk sincs a végtagjaik mozgásáról, miközben a járművet irányítják. Ha valaki életében először vesz súlyzót a kezébe, akkor is valószínűleg nehéz dolga lesz, és kényelmetlennek találja a sportszerrel az erősítést. De ha nem adja fel, és belefektet egy kis munkát, meg fog lepődni, hogy mennyivel könnyebbé válik a dolga. Sőt az elvesztett izmok visszaszerzése is egyszerűbben fog menni, mint az izomépítés első próbálkozásai. A legtöbb ember hajlamos ezt a jelenséget izommemóriaként azonosítani. De a biológusok és a neurológusok szerint legalább két, kissé eltérő dologról van szó a valóságban. A két alapvető jelenség kombinációja, ami befolyásolja az izmok "önkéntelen" mozgását - írja a Popular Science tudományos magazin. 

Az izomrostok memóriája

Biológusok az elmúlt években bonyolult kísérleteket végeztek annak kiderítésére, hogy mi állhat a jelenség mögött. Végül arra jutottak, hogy az izmok ugyan összezsugorodhatnak, de attól még az izomsejtek megmaradnak. Amikor nekiállunk az edzésnek, izmainkat elkezdi feszíteni a hipertrófia, azaz új sejtek termelődnek, hogy képessé váljunk a munka elvégezésére. Hosszú ideig olyan elképzelés élt, hogy a gyakorlatok elhagyásával visszafelé zajlik le a folyamat, amely a rendszeres edzések mellett az izomtömeg növekedéséhez vezet. Azaz a restség miatt a munkával nem terhelt izomsejteknek meg kellene halniuk. De ez a jelenlegi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy mégsem igaz.


A sejtek szintjén az izomnövekedés kulcselemei a myonucleusok, az izomrostok magjai, de ezeket az apró sejtszerveket nehéz megfigyelni. Emiatt a biológusok tévesen úgy gondolták, hogy a myonucleusok eltűnnek. Lawrence Schwartz, a Massachusettsi Egyetem biológusa nemrégiben erről publikált egy tanulmányt, amely azonban nem előzmények nélküli. A legújabb biológiai kutatások, például Kristian Gundersen munkája az Oslói Egyetemen azt mutatja, hogy az egyes megfigyelt sejtekben a myonucleusok összezsugorodnak anélkül, hogy eltűnnének az izmok atrófiája során. Schwartz laboratóriumában ugyanerre a következtetésre jutottak némileg eltérő módszerekkel.

Mindez azt jelenti, hogy még nem értjük teljesen, az izomrostok milyen módon tartják meg a benyomást arról, hogy milyen nagyok szoktak lenni. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a myonucleusok legalább egy része emlékszik erre. Ez azt jelenti, hogy a fiatalabb életkorunkban épült izmok - különösen a serdülőkorban, amikor átmegyünk az eredeti növekedésen - később segíthetnek az életünk során. Schwartz és mások is úgy vélik, hogy ez a korai gyakorlatozás "funkcionálisan arra szolgálhat, hogy lehetővé tegye az egyéneknek a myonucleusok eltárolását, amelyek később az életük során csökkenthetik az öregedés hatásait."

Memória az idegsejtekben

A kerékpározás megtanulása viszont mindenekelőtt az epizodikus memória gyakorlása: ismerjük a bringázás módját anélkül, hogy meg tudnánk magyarázni, hogyan is csináljuk. A biciklizés különleges eset, mert úgy tűnik, hogy van egy pillanat, amikor végül megértjük a lényegét. A fizikai tevékenységek megtanulása pontosan ilyen jellegű memóriát foglal magában. Úgy érezzük, mintha ez a memória az izmainkban tárolódna, mintha emlékeznének rá, hogyan kell cselekedni anélkül, hogy igazán tudnánk róla. De a valóság az, hogy agyunk tárolja az információt - és onnan is hívjuk elő.

Az idei Australian Open teniszversenyen nagyon sok szó esett róla, hogy Rafael Nadal, a sportág egyik ikonja miként változtatta meg a hosszú évek óta használt szervamozdulatát a kezdőütés nagyobb ereje és sebessége érdekében. A szakértők nem győztek csodálkozni, hogyan képes felülírni az igen mélyen beidegzett mozgássort. Ainslie Johnstone oxfordi idegtudós szerint mind a kerékpározás, mind a tenisz adogatási folyamata az agyban dől el. Az agynak azok a részei, amelyek a mozgásért felelősek, főként a motoros kéreg, erősebb kapcsolatokat alakítanak ki a mozgásért felelős neuronokkal, ezek a kapcsolatok pedig jobb és könnyebb hozzáférést tesznek lehetővé a memóriához. Akik például húros hangszereken játszanak, a bal kezükhöz kapcsolódó izomemlékeket tárolnak, amelyek segítenek lenyomni a húrokat bizonyos kottajegyzetek lejátszásához. Ennek megfelelően a tanulmányok azt mutatják, hogy a motoros kéreg szokatlanul nagy területei vannak lekötve a bal kezük számára.

A hangszalagokat érintő betegség esetén szigorúan tilos az éneklés. A hivatásos operaénekesek képesek arra, hogy a próbák csendes, fejben történő követése után gyógyult állapotban tökéletesen tudják folytatni a munkát ott, ahol a többiek tartanak, tehát nincsen szükség külön gyakorlásra. Ez azt jelenti, hogy az izommemóriájuk - a hangszalag feszességéről alkotott elképzelésük és erre történő visszaemlékezés - nagyon fejlett szinten áll. Részletek!

Ez a fizikai feladatok minden formájának megtanulására igaz, legyen az guggolás vagy a gitározás. Az izmok belsejében lévő neuronok természetesen szintén fontos szerepet játszanak, de az aktivitás mintája, amely segít ugyanannak a cselekvésnek a végrehajtásában, az agyon belül történik. Legfeljebb úgy érezzük, hogy az izmaink önmagukban dolgoznak.

Ezzel pedig arra is lehetőségünk van, hogy eloszlassunk egy előítéletet az izomagyúakról, akik számára (a rosszindulatú elképzelés szerint) a konditeremben elvégzett számtalanszor ismételt gyakorlatok feleslegessé teszik az agyuk használatát, ami kihat az egész viselkedésükre. Nos, ez nyilvánvalóan nem igaz: a gyúrás is fejben dől el. Legfeljebb a rendszeresen fizikai gyakorlatokat végzők agyában a gyakran ismételt mozgásokért felelős régiókban nagyobb terület áll rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban érdemes arra gondolni, hogy például a hegedűművészek ugyanígy járnak, a sport pedig - ahogy azt számos tanulmány bizonyította - segít a szellemi és a mentális frissesség megőrzésében. Az izomagyúság megfejtését egészen másfelé kell keresni, az ugyanis elsősorban szociológiai, szociálpszichológiai, nem pedig orvosbiológiai probléma.

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+5, +15 °C
Minimum:
-2, +4 °C

Hazánkban kedden délelőtt a ködfoltok fokozatosan megszűnnek, de északkeleten helyenként tartósan is megmaradhatnak, illetve rétegfelhőzet is képződhet belőlük.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag

Influenzahíradó

február 04. - február 10.
Influenzás tünetekkel
orvoshoz fordulók száma:
67 900
  • 0-14 évesek
  • 15-34 évesek
  • 35-59 évesek
  • 60 év felettiek