Az Indiából kiinduló divat elérte Kínát, és ott körülbelül 3 ezer évvel ezelőtt magasabb szintre emelkedett azzal, hogy már kifejezetten körömszínezésre használt festékeket készítettek. Az alapot tojásfehérje, méhviasz, zselatin, gumiarábikum és timsó keveréke adta, amelyet virágszirmokkal vagy arany- illetve ezüstporral színeztek meg. A megjelenés tökéletesítése ezüstből és aranyból készített műkörmökkel folytatódott, amelyeket drágakövekkel vagy cloisonnével (művészi zománcozással) díszítettek. De ez az uralkodó felső kör kiváltásága volt.
Körülbelül ugyanabban az időben Babilonban is divatba jött a körömszínezés, méghozzá a katonák között, akik a körmüket egy porrá őrölt szulfidásvánnyal, az antimonittal (kohl) színezték meg. A magasabb rangú harcosok körmeit fekete kohllal festették, míg az alacsonyabb osztályú harcosok zölddel - írja a howstuffworks.com magazin.
A körömfestés aztán szétterjedt egész Eurázsiában és Afrikában. A múmiákat, a körmüket is beleértve hennával festették, de feltűnő piros árnyalatokat is használtak. A köröm színe Egyiptomban is osztályjelzést jelentett. Minél vörösebb volt a köröm, a viselőjének annál nagyobb volt a hatalma. Nefertiti királynő például sötétvörös körmöket viselt, amelyek színe arra utal, hogy vér is volt a színezékben. Kleopátra állítólag olyan hennaléből készült festéket használt, amely mély rozsdás színt adott a körmeinek. Az alacsonyabb rangú nők csak pasztellszíneket viselhettek.
Színes krémek és polírozás
A körmök színezése Európában a középkorban is megmaradt, a reneszánsz korszakban pedig, amikor jelentősen kibővül az ázsiai országokkal folytatott kereskedelem, hatalmas lendületet kapott. A körömdivat a csúcspontját a 18. századi francia királyi udvarban érte el, ahol az arisztokraták őrült kreációkkal igyekeztek versenyezni egymással. A viktoriánus korszakban a brit nők színes krémekkel és áttetsző lakkokkal érték el a kívánt hatást. Aztán az egészet felpolírozták, hogy a körmük ragyogjon. Az utolsó nagy változást - ami már a modern körömlakkok korszakának nyitányát jelentette - az 1916-ban bemutatott termék jelentette. A Cutex egy rétegben felhordható körömlakk volt, ami sokkal egyszerűbbé tette a körömmel való foglalatosságot.
Autófestékből nőtte ki magát
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A modern körömlakkokat meglepő módon az autóiparnak köszönhetjük. A modern autófestéket a DuPont szabadalmaztatta, s a Duco márkanevű nitrocellulóz terméke az 1920-as években olyan népszerű lett, hogy az autók festését szerte a világon azóta is dukkózásnak hívják. Nem sokkal később a francia manikűrös, Michelle Menard adaptálta a képletet egy átlátszatlan körömlakk készítéséhez. Munkáltatója, Charles Revson ezt jó üzleti lehetőségnek látta, ezért testvérével, Joseph-fel útjára indított egy új társaságot, a Revlont, amely 1932-ben mutatta be az első színes "körömzománcát". Ettől fogva a manikűr megszűnt a felső osztályok kizárólagos privilégiuma lenni. Egy üveg Cutex körömlakk az USA-ban 35 cent volt 1934-ben, ami megfizethető luxusnak számított a kisjövedelmű nők számára is. A második világháború alatt ugyan a trend megtorpant, hogy aztán a rock and roll korszakban az életöröm kifejezéséhez még harsányabban járuljon hozzá, mint bármikor korábban. A női körmökre azóta egy egész iparág épült.
Egészség és biztonság
Az elmúlt években a körömlakkipar átalakult, és tartósabb lakkozási technikákat fejlesztett ki, amelyek egészségi hatásai azonban nem váltak egyértelművé a széles publikum számára. A Harvard Egyetem orvosi karán ezért összeállítottak egy útmutatót , amely a lakkozás fő típusainak előnyeit és hátrányait, illetve a legfontosabb biztonsági jellemzőiket foglalja össze.
Hagyományos körömlakk
A klasszikus körömlakkot (amely egy oldószerrel higított polimer) a körömlemezre festik általában több rétegben, majd levegőn szárítják. A szárítás során az oldószer elpárolog és a polimer megszilárdul. Az úgynevezett "hibrid" lakk hasonló, ugyanúgy hordják fel és távolítják el, de a szokásos körömfestésnél hosszabb ideig tart. E kategória előnyei közé tartozik, hogy a lakk gyorsan és könnyen eltávolítható aceton alapú körömlakklemosóval. Az acetonnal vigyázni kell azonban, hogy minél rövidebb ideig érintkezzen a körömmel, illetve a bőrrel, mert az erős szárító hatása kárt okozhat a körömlemezben és a bőr fedőhámjában. Hátránya, hogy különösen a sötétebb színek a körmök tartós elszíneződését okozhatják. Ezért érdemes lakkmentes időszakokat tartani, s ez alatt a körmöket és a bőrt alaposan hidratálni.
A nem-toxikus vagy "mentes" körömlakk
A körömlakkoknál gyakran lehet találkozni az " öt mentes " megjelöléssel, amely arra utal, hogy az adott termék nem tartalmazza a következő öt összetevőt: formaldehid, toluol, dibutil-ftalát, formaldehid gyanta és kámfor. Vannak olyan termékek is, amelyek még több anyagtól "mentesek".
Ezek az anyagok képesek allergiás reakciókat kiváltani, a formaldehid pedig egy potenciális rákkeltő. A kámfor a kivétel ebben a sorban, amely egy ősi gyógyszer, de ha a szervezetbe szájon át bejut, akkor mérgező lehet. A kutatások azt is kimutatták, hogy a körömlakkban levő vegyi anyagok felszívódhatnak a szervezetbe, de a felszívódás pontos mennyisége nem ismert, ahogy az sem, hogy ez elegendő-e negatív egészségi hatásokhoz.
Az előnyei közé sorolják, hogy a szokásos lakkozáshoz hasonlóan egyszerű az eltávolítása, kevesebb olyan vegyszert tartalmaz, amely bőrirritációt okozhat, ezért jó választás lehet az érzékeny bőrűek számára. A hátrányai között leginkább az jelenik meg, hogy az egészségi előnyeiről nincsenek erős bizonyítékok.
Gél- vagy zselélakk
A géllakkot a felfestés után egy lámpa alatt szárítják meg, s a száradás szinte azonnal végbemegy. A körömlakk kikeményítése fotopolimerizációt jelent, amelynek során egy folyadék elnyeli az UV vagy látható fény energiáját, és kémiaikötéseket létrehozva szilárd anyaggá válik. A legtöbb hőkezelő lámpa ultraibolya fényt bocsát ki, amely a sejtek károsodásának és öregedésének ismert oka, illetve növeli a bőrrák kockázatát. Vannak olyan alternatív lámpák is, amelyek LED-fényt bocsátanak ki, de ebben is van bizonyos mennyiségű UV-sugárzás .
Az előnyei között a tartósság a lefontosabb. A fő hátrányt pedig nyilvánvalóan az UV-fénynek való kitettség jelenti. Továbbá a géllakk eltávolítása káros lehet a körmökre. Az eltávolítás magában foglalja az acetonban való áztatást, valamint az agresszív polírozást, kaparást és a lakk lehámlasztását, miközben a körömlemez megsérülhet. Az ilyen lakk túl hosszú ideig tartó viselése a köröm szárazságát és töredezését okozhatja. Ezért a gél- vagy zselé lakk használatát érdemes különleges alkalmakra megtartani, és akkor nem kell tartani a veszélyeitől. A felhordás előtt mindenesetre érdemes UV-elleni krémet használni vagy ujjatlan kesztyűt viselni.
Porlakk
Ez is érdekelheti
Ez a lakk olyan megkötőanyagként szolgáló gyantát tartalmaz, amelyet gyakran a szuperragasztókban használt vegyi anyagok alkotnak. A ragasztó felvitele után egy finoman őrölt akrilport hordanak fel a körömre, akár úgy is, hogy a körmöt bemerítik a porba, vagy finom kefével oszlatják el a port a festendő felületen. Végül aktiváló folyadékot alkalmaznak, amely beindítja a gyantát tartalmazó kötőanyag polimerizációját, s a kemény anyagszerkezet kialakulását. Előnye, hogy nincs szükség szárító lámpára, ezért nincs UV-expozíció. A hátránya viszont a festék potenciális szennyeződése. A festékporos edényeket több embernél is használhatják, így azok baktériumok, gombák és vírusok tározójává válhatnak. A gélhez hasonlóan ezt a festést is nehéz eltávolítani, gyakran elektromos reszelőt kell használni hozzá, ami károsíthatja a körömlemezt és a bőrfelszít. Akinek fontos a higiénia, győződjön meg róla, hogy a festékes edényt csak számára tartják fenn, tiszta kefét használnak, vagy kerülje a körömfestésnek ezt a fajtáját.
Legjobban: