Ki gondolná, hogy a Ceaușescu-rezsim árvaházaiban sínylődő gyerekek (akiknek nem voltak játékaik, nem volt állandó nevelőjük, akihez kötődhettek volna, sőt, ételük sem mindig) még felnőtt korukban is hordozzák a kisgyermekként elszenvedett traumák következményeit, annak ellenére is, hogy jó körülmények között élő családok fogadták őket örökbe valamelyik fejlett nyugati országban - olvasható a The Conversation magazin cikkében.
Nemrégiben jelent meg az erről készült kutatás ismertetése a PNAS című tudományos folyóiratban. Ebben Nuria Mackes a londoni King's College kutatója és kollégái bemutatjuk, hogy az élet korai szakaszában az extrém hátrányok a felnőttkori agyszerkezet változásait eredményezi. Az árvaházakban tapasztalt koragyermekkori negatív hatások kisebb agyhoz, valamint az agyszerkezet regionális változásaihoz vezettek. Ezeknek a változásoknak egy része pedig idegrendszeri fejlődési problémákat, például ADHD-t okozott.
Ceaușescu élő hagyatéka
Tanulmány olyan adoptáltak csoportját vizsgálta, akik súlyos korai nélkülözésnek voltak kitéve, amikor a kommunista Romániában működő intézmények lakói voltak. Nicolae Ceaușescu rezsimjének bukása után az intézmények rettenetes körülményei a nyilvánosság elé kerültek, amit egy nagyszabású nemzetközi örökbefogadási kampány követett. A gyerekek életük további szakaszában már ápoló és szerető családokban éltek. Az angol és a román örökbefogadottak (ERA) című program több tanulmánya e gyermekek egy részének fejlődését követi (azokét, akik brit családokhoz kerültek). A tanulmány összehasonlító csoportját olyan brit örökbefogadott személyek alkották, akik nem tapasztalták meg az intézeti nélkülözést.
Hatéves korára sok gyermek, különösen azok, akik csak korlátozott időt töltöttek intézetben, teljes mértékben felépültek, s a kisgyermekkori hatás nem hagyott nyomot fizikai és kognitív fejlődésükön. Sok olyan örökbefogadottnál, aki hosszabb ideig volt intézetes, kognitív zavarok és mentálhigiénés rendellenességek (például az ADHD, autizmus) alakultak ki, valamint az IQ-juk is alacsonyabb maradt. Ezek a problémák gyakran a felnőttkorig elkísérték őket.
Mit mutatnak az agyról készült felvételek?
A kutatók ki akarták deríteni, hogy az agy fejlődésében bekövetkező alapvető változások magyarázzák-e a mentális egészségi rendellenességek kifejlődését. Ennek érdekében megvizsgálták a korai intézményi depriváció hatását a felnőttkori agy szerkezetére. Ennek érdekében a kutatás alanyainak agyáról MRI felvételeket készítettek.
Megállapították, hogy az intézetekben elszenvedett nélkülözés a fiatal felnőttkorra kisebb agyat eredményezett. Közvetlen kapcsolat volt a nélkülözés időtartama és az agy mérete között. Azaz minél hosszabb időt töltöttek az örökbefogadottak az árvaházakban, annál kisebb volt az agyuk. A kisebb agyméret ráadásul alacsonyabb intelligenciával és azADHDtöbb tünetével is összekapcsolódott.
Az agy frontális és temporális lebenyének néhány régiója különösen érzékenynek tűnt a nélkülözésre. A temporális régió egyes területein azonban kisebb mértékű változásokat észleltek, és ezekben az esetekben az ADHD is kevesebb tünettel jelentkezett, ami arra utal, hogy az agy a szerkezetének változását képes lehet kompenzálni. De nem annyira, hogy ne maradtak volna meg a nyomai a több mint húsz éve elszenvedett behatásoknak. Ezek az eredmények meggyőző bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy az élet korai szakaszában jelentkező szélsőséges hátrányok az agy fejlődésében a későbbi környezeti gazdagodás ellenére is tartós változásokhoz vezethetnek.
Mivel az agyszerkezet változásai nem mindig utaltak károsodásra, ezért további kutatásokra van szükség annak meghatározására, hogy miként lehet a legjobban megelőzni és kezelni a hátrányokból fakadó pszichiátriai állapotokat. Például a tanulmányban feltárt kompenzációs folyamatok felhasználhatók-e a kognitív képzésben az ADHD-tünetek csökkentésére az olyan embereknél, akik életük korai szakaszában deprivációt tapasztaltak.
