Már csak egyetlen esélye maradt
A Melbourne-ben élő, 31 éves Luke éveken át küzdött a Hodgkin-limfóma nevű betegséggel, amely 16 éves kora óta újra és újra visszatért. – írja cikkében a BBC. Bár négyszer is remisszióba került, a rák mindig kiújult, mígnem három évvel ezelőtt az orvosok közölték vele: az egyetlen esélye egy őssejt-transzplantáció. Családja és az ausztráliai donoradatbázisok nem tudtak megfelelő egyezést biztosítani, így a reményt a globális nyilvántartás adta. Hat hónap várakozás után végül egy tökéletes donor került elő a világ másik felén, az angliai Lincolnshire megyéből.
Az idegen, Alastair Hawken, akkor 48 éves volt, háromgyermekes családapa és rendszeres véradó. Még 2008-ban regisztrált az NHS őssejt-donor nyilvántartásába, és nem habozott, amikor felkérték a donációra.
„Egy pillanatig sem gondolkodtam. Jó érzés volt, hogy szükség van rám” – emlékezett vissza Alastair, aki az adományozás előtt speciális sejtstimuláló gyógyszert kapott, majd néhány nap múlva egy kórházi eljárás során kinyerték tőle a szükséges 85 millió őssejtet. A sejteket azonnal lefagyasztották és Ausztráliába küldték, ahol Luke már életmentő beavatkozásra várt.
Életmentés 16 ezer kilométer távolságból
A transzplantáció sikeres volt, ám a felek közötti kapcsolatfelvételre vonatkozó szabályok miatt, két évet kellett várni. Alastair ez idő alatt nem tudta, hogy Luke életben van-e. „Csak reméltem. Imádkoztam, hogy túlélje” – mondta. Aztán egy nap, e-mail érkezett az őssejt-nyilvántartáson keresztül: Luke életben volt, és szeretett volna kapcsolatba lépni vele. „Olyan volt, mintha egyszerre jött volna el az összes karácsonyom” – emlékszik vissza Alastair. „Nagyon gyönyörű pillanatot éltünk át.”
Ez a kapcsolat vezetett el a megható találkozásig, amelyre Prestonban került sor – egy városban, amelynek különleges jelentősége van számukra. Alastair nagyszülei itt éltek, és Luke családjának is ide nyúlnak vissza a gyökerei. „Alastairrel személyesen találkozni egy valóra vált álom” – mondta Luke könnyek között. – „Mit is mondhatna az ember annak, aki szó szerint önmagából adott, hogy visszaadja neked az életed? Az, hogy felszállhattam arra a gépre és átrepülhettem a világot, csak neki köszönhető.”
A két férfi a találkozás során öleléssel köszöntötte egymást. Luke így szólt:
örülök, hogy a te sejtjeidből épültem fel...
„Életet adhatunk valakinek”
Alastair, aki ma már 51 éves, jelenleg mézeskalács-készítéssel foglalkozik, az adományozást „örökségének” tekinti. „Ha semmi mást nem érek el az életben, csak azt, hogy ezt a mosolyt láthattam az arcodon, akkor mindent elértem, amit kellett.” Luke azóta teljesen felépült, sőt még egy maratont is lefutott. Úgy érzi, végre maga mögött hagyhatja az elmúlt másfél évtized küzdelmeit. Alastair azt reméli, hogy történetük másokat is arra ösztönöz majd, hogy regisztráljanak donorlistákra.
„A mai találkozás megmutatta, milyen hatalmas ereje van egyetlen cselekedetnek. Bárcsak többen jelentkeznének – legyen szó vérről, vérlemezkéről, szervekről vagy őssejtekről – ezek az élet ajándékai. Semmi sem tesz emberibbé bennünket, mint az, ha életet adhatunk valakinek. Amikor pedig egy ilyen történet boldog véget ér, az minden fáradságot megér” - mondta el.
Magyarországon is betegek százai, világszerte pedig több százezer beteg csak az önkéntes donorok adományára számíthat. A véletlenszerű egyezés esélye két idegen között elenyésző, ezért minden beteg részére nemzetközi szinten történik a donorkeresés. A nemzetközi szervezet 42 millió önkéntes donort tart nyilván, de ennek ellenére a betegek legalább 25%-ának egyáltalán nem találnak megfelelő donort.
