Aki hányást, étvágytalanságot, haspuffadást, hányingert, émelygést, hasi fájdalmat, felszívódási zavarokat, bűzös székletet, testsúlycsökkenést, vérnyomás-ingadozást, kényelmetlenség-érzést, kenőcsös székletet tapasztal orvosi vizsgálattal derítheti ki, hogy kell-e aggódnia a vékonybélrák miatt.
A vékonybéldaganatok elég ritkák, csak minden századik béldaganat ilyen, a többi a vastagbélben van. Ebből következik - mivel vastagbél-daganatos esetek száma hazánkban 10-15 ezer között alakul - a vékonybéldaganatok 100-150 embert érinthetnek. A nyálkahártya-eredetű vékonybél-daganat főképpen 40-70 év közötti embereknél jelentkezik, a neuroendokrin eredetű tumor viszont már fiatalabb korban is elő szokott fordulni. A vékonybélrákok kiváltó okairól megbízható információk nem állnak rendelkezésre.
A vékonybélrák gyakori tünete a hasi görcs
A hám eredetű vékonybéldaganatnak általános tünetei a hasi kényelmetlenségérzés vagy fájdalom, a puffadás és az étvágytalanság, az émelygés, a hányinger és a hányás, valamint a testsúlycsökkenés. Kialakulhatnak felszívódási zavarok is, amelyek a székletet kenőcsössé, a normálistól eltérő szagúvá változtathatják. A jellegtelen tünetek miatt a vékonybél hámdaganatainak közel 90 százalékát előrehaladott állapotban ismerik fel. A vékonybélben szarkómák, és limfómák is kialakulhatnak, de ezek nagyon ritkák.
A neuroendokrin típusra vérnyomáskiugrások, enyhe hasi panaszok és görcsök, az irritábilis bél szindrómára (IBS) jellemző tünetek utalnak. Emiatt a gond az, hogy főleg fiatal nőknél gyakran csak utóbbira gyanakodnak, azt próbálják kezelni. Magát a diagnózist jellemzően ez esetben is csak nagyon lassan, általában nyolc év után állítják fel, lévén a beteget nem vizsgálják ki kellőképp.
Nehéz kimutatni
A másik gond, hogy a betegség azonosításához speciális diagnosztika szükséges: míg ugyanis a vastagbelet lehet tükrözni, addig a vékonybél úgy kanyarog, hogy abban endoszkóppal nem lehet végigmenni. Egyedül fölső részét, a patkóbelet lehet megnézni endoszkópos vizsgálattal , más területeit nem. Utóbbiak vizsgálatához vagy olyan kapszulát kell lenyeletni a beteggel, amely képes végigfotózni az adott bélszakaszt, vagy pedig úgynevezett szelektív enterográfiával (ez egy képalkotó diagnosztikai vizsgálat) kell vizsgálni. A CT és a hasonló vizsgálatok a levegővel telt szervekbe nem látnak be, így maximum indirekt jeleket tudnak azonosítani, így például azt, hogy a bélfal meg van vastagodva. Bár a vékonybél annyira kanyarog, hogy még ennek helyét sem feltétlenül lehet meghatározni.
A lényeg tehát az, hogy ha valakinek minden vizsgálati eredménye negatív, ugyanakkor bizonytalan hasi panaszai vannak, esetleg a vérnyomása is megemelkedik és a bőre is kipirul - ezek az úgynevezett paraneopláziás szindrómák -, akkor gondolni kell a vékonybél daganatára is. Nem gyakran, de száz esetből egyszer ugyanis ez áll a panaszok hátterében. Ha valakinek már begörcsöl a hasa vagy elzáródik a bele, akkor már egyértelműbb a helyzet, az orvosok ilyenkor már gondnak a vékonybél daganatára. Viszont ilyesmi általában csak a betegség sokadik évében történik.
A hámeredetű vékonybéldaganat kórlefolyása hasonló a vastagbélrákéhoz: viszonylag gyorsan adhat áttéteket, a neuroendokrin típus lefolyása sokkal lassabb.
Ha többet szeretne megtudni erről a betegségről, kattintson a Betegségek A-Z " vékonybélrák " szócikkére!
