Régóta ismert, hogy egyes rágcsáló fajok igen sokáig képesek élni, életük során mégsem jelentkezik rosszindulatú daganatos betegség . A legtöbb kutatás a sejten belüli folyamatokra fókuszált, azonban most a Rochesteri Egyetem munkatársai egy új területet, a sejteken kívüli alapállományt (extracelluláris mátrix) feszegették, a vizsgálat központi eleme a hialuronsav nevű anyag volt.
A kísérlet alanyai az afrikai csupasz földikutyák (Heterocephalus glaber) voltak, melyek nyolcszor annyi ideig élnek, mint a legtöbb rágcsáló, mégsem szenvednek daganatos betegségben. A jelenség lehetséges magyarázata, hogy a csupasz földikutyák szövetei hialuronsavban igen gazdagok.
Hialuronsav a humán szövetekben szintén előfordul, sőt, az anyagot a gyógyászat is alkalmazza ízületi gyulladás, és égett bőrű betegek kezelésére, de a kozmetikai iparban is elterjedt ránctalanító hatása miatt. A hialuronsavat sejtfelszíni receptorok ismerik fel, ezáltal az anyag befolyásolja a sejtek biológiai működését. A rövidebb molekulák gyulladásos folyamatokkal és a sejtek szaporodásával állnak kapcsolatban; a hosszabbak viszont éppen ellenkezőleg, nem aktiválják a gyulladást, és kivédik a sejtek osztódását. A csupasz földikutyák alapállománya főként ezt a hosszabb variánst tartalmazza, mely tény Vera Gorbunova professzor és munkatársai szerint azt jelenti, hogy a rákos sejtek nem képesek elterjedni az ominózus rágcsálók szervezetében.
Az állatokon tett felfedezés elképzelhető, hogy az onkológai módszerekre is hatással lesz, ugyanis egy olyan injekció, vagy tabletta, mely a nagyobb molekulájú hialuronsavat tartalmazza akár megoldást is jelenthet a problémára. Mindenesetre laborkísérletes modellben a daganatos sejtkultúrák a vártnak megfelelően reagáltak a kezelésre.
