Az egyik ok a hamis biztonságtudat
A nőket veszélyeztető második leggyakoribb rosszindulatú daganat a méhnyakrák. A méhnyakrák orvosi neve cervikális karcinóma. A cervix nem más, mint latinul a méhnyak, a karcinóma pedig hámszövetben kifejlődő, illetve hámeredetű daganat.
A valódi rosszindulatú daganat kifejlődését különböző rendellenes hámsejt-elváltozások, ún. rákmegelőző állapotok előzik meg. Senki nem tudja, milyen gyorsan lesz ezekből rák. Viszonylag gyorsan is lejátszódhat, de 10-15 év is eltelhet, mire az egyre súlyosabbnak, veszélyesebbnek számító elváltozásokból rosszindulatú kór lesz.
Szűrés nélkül 10000 nőből évente mintegy 8 betegszik meg ebben az alattomos betegségben. Mielőtt felsorolnánk azokat az ismert tényezőket, amelyek a statisztikák alapján bizonyítottan szerepet játszanak kialakulásában, fontos hangsúlyoznunk, hogy senki ne ringassa magát hamis nyugalomba. A statisztika abban a pillanatban, amikor egy erre látszólag teljesetlen esélytelen ember megbetegszik, kegyetlen hazugságnak tűnik. A statisztika nem ad védelmet az egyes embernek, csak a szűrés. A félelem ugyan általában „nem jó tanácsadó”, és nem egészséges dolog, a méhnyakrák esetében, ahol az egyik legmegbízhatóbb szűrési repertoár áll rendelkezésünkre, mégis megéri inkább félni, mint megijedni.
A főbűnös
A méhnyakrák pontos okai nem, a fontosabb kockázati tényezők viszont ismertek. Első helyen kell megemlíteni a humán papillóma vírust, rövidítve HPV-t, amelynek rákos folyamatot leginkább előidéző altípusainak az összes diagnosztizált méhnyakrák és neoplázia (rákmegelőző állapot) 90 százalékában van bizonyítottan szerepe.
A méhnyakrák szempontjából a HPV vírusok tudományos története 1907-ben kezdődött, amikor rájöttek, hogy az ember bőrén levő szemölcsöket - papillómákat - vírusok okozzák. Az első papillóma-vírusokat Richard Shope izolálta 1933-ban nyúlból. Nagyjából ez időben már föltűnt az orvosoknak, hogy míg az apácáknál és a hűséges házasságban élő nőknél csak elvétve fordul elő méhnyakrák, addig a prostituáltakat és a többedik házasságukban élő nők körében gyakori a megbetegedés. Ebből arra lehetett következtetni, hogy méhnyakrák kialakulásában a szexuális úton terjedő fertőző betegségekhez hasonlóan valamilyen kórokozó játszik szerepet.
A kutatások akkor kaptak új lendületet, amikor Harald zur Hausen, a német Rákkutató Centrum munkatársa 1973-ban felvetette, hogy összefüggés lehet a humán papillóma vírus jelenléte és a méhnyakrák között. A német kutatóknak 1983-ban sikerült kimutatniuk a tumoros sejtekben a HPV 16-os és 18-as altípusából származó örökítő anyagot. A közelmúlt, 1999 eredménye volt, hogy ún. PCR módszer segítségével méhnyakrák-sejtek csaknem mindegyikéből, 99,7 százalékából ki tudták mutatni a HP vírusok örökítő anyagát, azaz DNS-ét.
Ennek az adatnak az ismeretében kézenfekvő, hogy a méhnyak nyálkahártya-sejtjeinek rákos elfajulásáért kizárólag ez a vírus a felelős. Más oldalról viszont az összes HPV-fertőzésnek csupán 2-3 százalékában alakul ki évekkel később a rák. Tehát egyéb faktorok is meghatározóak abban, hogy végül mi lesz a fertőzés következménye.
Különbség HPV és HPV között
Mára több mint 138 HPV altípust sikerült elkülöníteni, melyek különböző szervrendszerek hámsejtjeit támadják meg: egy részük a bőrt, más részük a különböző nyálkahártyákat, a nyelőcső, a garat, a gége, a végbélnyílás vagy éppen a nemi szervek nyálkahártyáit. Van köztük ártatlan szemölcsöt, különböző hámelváltozásokat és rákos elfajulást okozó is. Daganatkeltő képességük alapján magas, közepes és alacsony kockázatú csoportokra osztották őket.
Mintegy 40 altípus részesíti előnyben a nemi szerveket, s közülük csak néhány karcinogén, melyek a férfi és női nemi szerveken egyaránt okozhatnak rákot. Ismeretlen okból a nőknél sokkal erőteljesebb a karcinogén hatás, és nem csak a méhnyak, de a hüvelyhám, és más területek is lehetnek érintettek. A vírusok közül a nemi szervi karcinómát okozó altípusok között meg lehet különböztetni alacsony és magas rizikójúakat. Kis eséllyel okoznak rákot a 6 és 11-es altípusú karcinogén vírusok, többnyire csak szemöcsökkel és egyéb hámelváltozásokkal okoznak kellemetlenséget. A legveszélyesebbek a már említett 16-os és 18-as altípusok.
Döntő körülmények
Tehát csak akkor alakul ki a HPV-fertőzés nyomán méhnyakrák, ha ebben még néhány körülmény közrejátszik. Az egyik ilyen valószínűsítő tényező az, hogy ha a kimutatható kórokozó a nemi szervekben élősködő (genitális) papillóma vírusok magas rizikójú, általában 16-os vagy 18-as altípusába tartozik. A HPV olyan rizikótényező, amely bár szükséges, de önmagában nem elégséges a méhnyakrák keletkezéséhez. A másik fontos tényező a szervezet védekező-rendszerének sikeressége. Jó állapotú immunrendszer eredményesebben tudja felvenni a harcot mindenféle fertőzéssel szemben. A nagy számok azt mutatják, hogy a HPV-fertőzések 90%-a két éven belül nyom nélkül elmúlik. A maradék 10%-ban a folyamatos fertőzöttség magas rizikófaktorú vírustörzsekkel már komoly kockázatot jelenthet.
A méhnyakrák kialakulását tehát minden olyan tényező valószínűsíti, amely egyrészről elősegíti a HPV-vel való fertőződést, másrészt, amely csökkenti az immunrendszeri védekezés hatékonyságát.
Védelem nélkül...
Miután a HPV nemi szervi rákot okozó, rákkeltő altípusai elsősorban nemi úton adódnak át, a nemi betegségekhez hasonlóan a fertőzött személlyel létesített szexuális kapcsolat elsődleges veszélyforrás. Ebből kifolyólag számít rizikótényezőnek a nemileg aktív életkor, a szexuális partner gyakori váltogatása, és egyáltalán, minden monogám nemi kapcsolaton kívüli szexuális érintkezés és hűtlenség, különösképpen olyan férfival, akinek sok, illetve méhnyakrákban szenvedő szexuális partnere volt. Ezen kívül természetesen fokozza a veszélyt az óvszer használata nélküli szexuális élet. A férfiak fertőzöttségi arányára egyébként nincsenek adataink.
Általános egészségi állapotunkkal, a sejtjeink épségével és az immunrendszeri működéssel is összefüggő, számokkal bizonyítható rizikótényező a mértéktelen alkoholfogyasztás, a magasabb életkor, az elégtelen, vitaminszegény táplálkozás, valamint a dohányzás. Utóbbi esetében az elszívott cigaretták számával és a dohányos évek számával arányosan nő a kockázat.
A statisztikák szerint a gyakori, nemi szerveket érintő gyulladásos betegségekben szenvedő nők is a fokozottan veszélyeztetettek közé tartoznak. A fogamzásgátlók szedésének szerepe vitatott, de ha már az ellenőrzött tablettaszedés miatt úgyis fel kell keresni időnként a nőgyógyászt, érdemes évenként beiktatni egy méhnyakszűrést is.
Hogyan okoz egy vírus rákot?
A vírusok önálló szaporodásra képtelen lények. Csak más, magasabb rendű élőlények sejtjeit igénybe véve tudják újragyártani önmagukat. A DNS-vírusok, amilyen a humán papillóma vírus is, a sejtekbe bejutva átprogramozzák azok anyagcsere-folyamatait és szaporodási ciklusát, méghozzá úgy, hogy egyúttal az ő örökítő anyagukat, tehát a vírus DNS-t és az ezt körbezáró egyéb alkotórészeiket, fehérjéket és enzimeket is legyártsák. Csakhogy ez a beavatkozás komoly hibákat okozhat a gazdasejt folyamatainak ellenőrzésében, többek között a hibajavító folyamatokban. Különösképpen, ha egy olyan sejtről van szó, aminek kifejezetten az osztódás, egy adott szövet sejtjeinek pótlása a feladata. Ilyen sejtekbe ül bele a HPV is, amelyek hám alján ülve pótolják a hámszövet sejtjeit. A gyakran osztódó sejteknél fokozott a veszélye, hogy a hibák - javítás nélkül - osztódásról osztódásra halmozódnak, végül fékevesztett osztódáshoz vezetnek, ami már a tumorsejtek sajátja.
A mai kor nőinek azonban immár adott a lehetőség, hogy megvédjék magukat a méhnyakráktól. Hála a tudományos felfedezések sorának, megismertük a betegség okát és hátterét. Ma már a kórokozók és a rákot megelőző állapotban lévő, kóros sejtek is biztonsággal kimutatók, így a még csak készülődő betegség idejében felismerhető ahhoz, hogy ne legyen esélye kifejlődni, illetve tökéletesen gyógyítható legyen.
