Azt hiszem, még sohasem láttam olyan világosan kirajzolódni a pajzsmirigyem lebenyeinek lepkeszárnyait, mint a vizsgálóterem képernyőjén, ahová a nyakam magasságában köröző ultrahanggép számomra is értelmezhető formában továbbította a belső szerveimet ábrázoló elektromos jeleket. Persze, ha jobban belegondolok, alighanem pontosabb volna azt mondani, hogy most szembesülhettem életemben először ezzel a szervvel, amely mintegy csokornyakkendőként ékesíti a gégeszakaszt. Pedig vizsgálták már korábban is - de mivel azoknak a vizsgálatoknak alapvetően más volt a céljuk, csak mintegy mellékesen - "ha már úgyis arra járunk" - alapon - ellenőrizték, orvosaim pedig mindeközben nem adtak módot rá, hogy kényelmesen elidőzhessek pajzsmirigyem figyelemre méltó ultrahang-ábrázolása előtt. Ami másfelől nem jelenti azt, hogy a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata többet venne igénybe három-négy percnél.
Nincsenek göbök, szerencsére
Ez alatt az idő alatt ugyanakkor magam is megfigyelhettem, hogy a többé-kevésbé tökéletes szimmetriát mutató szervben - amint ezt a vizsgálatot végző dr. Bács Éva radiológus hangsúlyozta - nincsenek göbök, illetve megtudhattam, hogy a lebenyek mérete a normál tartományban van, vagyis nem beszélhetünk pajzsmirigy-megnagyobbodásról. Mindkét információ lényegbevágó. A göbök több dolog jelenlétére is rámutathatnak a szervezetben a cisztákon át a daganatos elváltozásokig, és míg a nagyobb verziók sokszor már szabad szemmel is láthatóak a nyak külső részén, a kisebbek nem feltétlenül okoznak érzékelhető tüneteket - ellenben ultrahanggal már ebben a korai állapotukban is tetten tudják érni őket.
A megnagyobbodás pedig egyfelől szintén utalhat jódhiányra (márpedig a pajzsmirigy megfelelő hormontermeléséhez jódra van szükség), másrészt viszont pajzsmirigy-túlműlködésre, vagy alulműködésre és daganatokra is. A kóros működés magával hozhat fáradékonyságot, hajhullást, izzadást, fogyást (akár nagyobb étvágy mellett is), illetve nőknél menstruációs zavarokat - ezek esetében feltétlenül érdemes ellenőriztetni a pajzsmirigyet. Én magam nem tapasztaltam ilyeneket, de mivel kulcsfontosságú, ugyanakkor panaszok híján nem gyakran megvizsgált szervről van szó, szerencsésnek találtam, hogy nyaki részeim vizsgálatakor a pajzsmirigy ellenőrzése is igényelhető.
Nyakunkat ugyanakkor kardiológiai szempontból is érdemes ultrahanggal szemügyre vétetni. Mivel húszas éveimben akadtak problémáim a - gyakran a 140/90-es határértéken billegő - vérnyomásommal, akkor és most is igen lényegesnek gondolom a nyaki artériák (amelyek ellátják vérrel a nyaki lágyrészeket, illetve talán még számottevőbben az agyat is) állapotának ellenőrzését - ha pedig életem során valaha dohányoztam volna, akkor ez egyenesen kötelezőnek lehetne mondható. Ultrahanggal ma már igen pontos információkat képes a vizsgálóorvos kiolvasni az ereinkről, beleértve ebbe az érfalak állapotáról tudósítókat is (például, hogy kialakult-e már, vagy van-e esély meszesedésre), amelyek az én esetemben szerencsére semmilyen aggodalomra nem adtak okot.
Egyáltalán nem volt kellemetlen
A nyaki erek, a pajzsmirigy és a szintén a nyaki szakaszon bemérhető nagy nyálmirigyek ellenőrzése egyébként az ultrahangvizsgálatok szokásos menete szerint zajlott, vagyis semmilyen fájdalommal vagy akár apróbb kellemetlenséggel nem járt: csupán annyi történt, hogy a vizsgálandó pontokra gélt kentek, nem azért, hogy mozgatni lehessen a bőrömön a gép pásztázó eszközét a kivizsgálás során, hanem hogy az ultrahang kellő mennyiségben bejuthasson a bőröm alá. Olykor nem volt szabad nyelni és beszélni, egyébiránt viszont csak feküdnöm kellett a hátamon. Az ultrahangos szűrés mindezen túl nem jár sem sugárterheléssel (mint a CT vagy a röntgen), sem bezártság-érzettel (mint az MR), így azok is a legnagyobb nyugalommal jegyeztethetik magukat elő rá, akik egyébként hajlanak a szűrővizsgálatok halasztgatására az orvosi vizsgálatokkal kapcsolatos kisebb-nagyobb félelmeik miatt.
Az én nagyjából negyvenperces vizsgálatomba még a hasi szakasz ellenőrzése is belefért, ami szintén nem csupán egyetlen szervre, hanem szervek sokaságára terjedt ki: esetemben a máj, a vesék és az epehólyag (ultrahanggal mindkettőben idejekorán tetten érhetőek a kövesedési folyamatok), a lép, a hasnyálmirigy és az ultrahanggal csak részben megítélhető bélrendszer is sorra került - ahogy a prosztata is szerepet kaphatott volna, ha nem felejtek el elég (nagyjából fél liter) folyadékot fogyasztani körülbelül fél órával a vizsgálat előtt, mivel telt húgyhólyag szükség ahhoz, hogy a szerv megfelelően látható legyen (ilyen esetben ezt a vizsgálati részt egy másik napon pótolják).
A hasi-kismedencei ultrahang ezen túl csupán annyit igényel, hogy a vizsgálatot éhgyomorra kell végezni, én pedig e kisebb megbicsaklással együtt is összességben örömmel jelenthetem, hogy májam, lépem és vesém nagysága megfelel a tőlük elvártnak, az intra- és extrahaepatikus epeutak nem tágabbak a szükségesnél, a parenchyma homogén, reflektivitása pedig rendes - és még folytathatnám a frappáns részletek idemásolását a leletemből, de ezek felfejtése helyett inkább az összegzésre koncentrálnék: a vizsgált szerveken UH-eltérés nem látható.
