Hazánk sajnos első a nemzetközi rákstatisztikákban, ma Magyarországon minden negyedik ember a rák valamelyik fajtájában hal meg. A ráktól mindenki fél, különösen azt nem akarjuk meghallani, hogy valakin már nem tudnak segíteni, és viszonylag rövid időn belül várható, hogy el kell búcsúznunk tőle, meg fog halni. A legtöbben tehetetlennek érzik magukat, de vannak, akiket a közeli halál gondolata tettekre késztet, ahogy a Magyar Hospice Alapítvány munkatársait is.
A hospice angol szó, jelentése: menedékház, vendégfogadó. A hospice-mozgalom világszerte elterjedt, több évtizedes hagyománnyal rendelkezik, és bár a hazai mozgalom már a kezdetektől ezen a néven vált ismertté, a magyar Hospice mégsem az angol gyökerektől indult, hanem Dr. Polcz Alaine gyermekpszichológus és kollégái rákbetegek gyerekek között szerzett tapasztalatai és kezdeményezései nyomán. A Hospice, eltérően a többi otthonápolási szolgálattól (melyekről egy későbbi cikkünkben adunk tájékoztatást), kifejezetten az aktív kezelésben már nem részesíthető, rossz prognózisú rákbetegeknek szeretne segíteni, akiknek ellátása sajnos attól a pillanattól kezdve, hogy "lemondanak róluk", gyakran megoldatlan vagy méltatlan körülmények között zajlik. Az ő esetükben a cél - hivatalosan fogalmazva - az életminőség megőrzése, és ha a gyakorlatban kell ellátásuk színvonalával szembesülnünk, akkor sajnos úgy tűnik, mintha ez nem volna ugyanolyan fontos, mint maga a gyógyítás.
A Magyar Hospice Alapítvány 1991-ben alakult Dr. Muszbek Katalin onkológus orvos vezetésével.
Munkájukkal hozzásegítik a betegeket ahhoz, hogy saját otthonukban, vagy az otthon melegéhez hasonló körülmények között kapjanak teljesen szakszerű, a kórházival egyenértékű ápolást. Működésük eddigi tíz éve alatt munkatársaik - 4 orvos, 5 nővér, 2 gyógytornász, 1 pszichológus, 1 szociális munkás, 1 koordinátor, és 25 önkéntes - összesen 11250 vizit alkalmával 950 beteget láttak el, folyamatosan alakították ki a hospice-gondozás különböző, egymásra épülő szervezeti formáit: a házigondozást és egy nappali szanatóriumot a Szt. Margit Kórházban. Ezen kívül felhívják a szakma figyelmét a fájdalomcsillapítás, a szenvedés enyhítésének korszerű módjaira. Folyamatosan fejlesztik az együttműködést a háziorvosokkal és az egyéb szociális és egészségügyi ellátó rendszerekkel, bátorítják és felkészítik az érintett családokat arra, hogy vállalni tudják a betegek otthoni ellátásának megszervezését. A fővároson kívül ma már Debrecenben, Gyulán, Miskolcon, Szombathelyen és Kecskeméten is dolgoznak munkatársaik szervezett formában. Legújabb programjuk egy teljesen új modell, a Budapest III. kerületében felépítendő Hospice Ház megvalósítása, ahol olyan betegeknek kívánnak otthont adni, akiket a család valami okból mégsem tud felvállalni. Az Óbuda-Békásmegyeri Önkormányzat által tartós bérleti formában rendelkezésükre bocsátott egykori bölcsődeépületben a felújítás után az első menetben egy fájdalomambulanciát és egy otthonápolási központot szeretnének megnyitni még 2001. októberében. A fájdalomambulanciára terveik szerint bárki "besétálhat az utcáról", azaz orvosi beutaló nélkül is a legszakszerűbb kezelésben részesítik a hozzájuk fordulókat. A második ütemben 20 ágyas fekvőbeteg-részleg nyílik, és kibővül oktatási központjuk.
A hospice-ellátás sokkal szélesebb körű, mint a hagyományos kórházi vagy háziápolás, ahol a beteg kívánságának és állapotának megfelelően felváltva járnak hozzá elkötelezett és nagy tapasztalattal rendelkező onkológus, palliatív szakismeretekkel rendelkező orvos, háziorvos, szakápoló, dietetikus, gyógytornász, lelkész ill. olyan lelkigondozó, aki azonosulni tud a beteg világnézetével. Az önkéntesek, szakképzett nővérek, rendszeres szakmai-pszichológiai továbbképzésen vesznek részt, és fáradhatatlanok abban, hogy a betegeknek ne csak fizikai szükségleteiben legyenek segítségére. Sőt, ahogy beszélgetőpartnereim, Erdős Gyöngy és Thuránszky Miklósné Adrienn önkéntes hospice-ápolók és nővérek elmondták, a legfontosabb valójában a család és a beteg lelki, spirituális támogatása. Számtalan bátorító és felemelő történet tudói, nem félnek a haláltól. Inkább hálásak betegeiknek azért a rengeteg lelki kincsért, amit búcsúzásuk alkalmából rájuk hagytak. Az a kívánságuk, hogy bár több rászoruló betegnek és családnak tudnának segíteni abban, hogy a halállal való szembesülés időszakát ne a félelmek és a témától, sőt magától a betegtől való menekülés jellemezze, hanem, hogy az ittmaradók a szomorú és megindító búcsú után megnyugodva, tiszta lelkiismerettel, lélekben gazdagodva élhessenek tovább.
Ha szeretne és tudna segíteni, akkor a támogatásokat a 10300002-20329055-70143285-as számlaszámra juttassa el, vagy hívja a 06/90490-240-es (csak Matáv hálózatból hívható) telefonszámot! A hívás díja 240 Ft+ÁFA/perc, amellyel percenként 203 forintot adományoz az alapítványnak. Részletes információt a (1) 388-7369-es telefonszámon kaphatnak.
A segítségre szorulók oldalunkon is megtalálhatják a betegápolást végző Hospice-szervezetek elérhetőségét!
