Veszélyesebb lehet a cukorbetegség, mint a rák

A kezelési célok megváltoztatását, vagyis a glükózszint hangsúlyozásával szemben az elhízás elleni fellépést és a testsúlycsökkenés fókuszba állítását részben az új gyógyszerek, részben az életmódbeli változtatások tették lehetővé: ezek a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára a fogyást elérhető céllá változtatták. Emellett azt is lehetővé tették, hogy egyesek elérjék a „cukorbetegség remisszióját”. De mi is pontosan a remisszió? És vajon e fogalom használata nem árt-e többet a diabéteszben szenvedők számára, mint amennyit használ? Az idei stockholmi EASD szimpóziumon éppen ilyen és ezekhez hasonló kérdések voltak terítéken – számolt be róla a Diatribe diabétesz szakportál.

Amy Rothberg, a Michigani Egyetem klinikai endokrinológus és belgyógyász professzora szerint a 2-es típusú remissziót alapvetően a fogyás vezérli. Int mondta, számos tanulmány bizonyította, hogy a legalább 10-15 százalékos súlycsökkenés drámaian javíthatja a szervezet inzulintermelő képességét és csökkentheti az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét. 

Ez a baj a remisszió fogalmával

Annak ellenére azonban, hogy az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) 2021-ben konszenzusos nyilatkozatot adott ki a remisszió meghatározásáról, a szakértők még mindig vitatkoznak róla, és továbbra is léteznek eltérő definíciók. Az ADA definíciója szerint a cukorbetegség remisszióját úgy határozzák meg, mint „az A1C 6,5 százalék alá történő visszatérését, amely spontán vagy beavatkozást követően következik be, és amely legalább három hónapig fennáll glükózcsökkentő gyógyszerek nélkül”.

A HbA1c vagy glikohemoglobin a vörösvértestekben található és a vért vörösre festő hemoglobin egy formája, melyben a hemoglobinhoz glükóz (cukor) kötődik. A glükózzal kötésben lévő (glikozilált) hemoglobin aránya a teljes hemoglobinhoz képest (százalékban kifejezve) a cukorbetegség kezelésének egyik fontos laborparamétere. Segítségével megállapítható, hogy milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje az elmúlt három hónapban.Az egyik aggodalom, amely ebből a meghatározásból adódik, az, hogy számos glükózcsökkentő gyógyszer, például az SGLT-2 gátlók és a GLP-1 receptor agonisták, a szövődmények, például a szív- és vesebetegség elleni védelem érdekében is felírhatók. Ez azt jelenti, hogy akik mondjuk a vesebetegség elleni védelem érdekében SGLT-2-gátlót szednek, nem tudnák bizonyítani, hogy a cukorbetegségük remisszióban van.

Ezen túl, bár a fogyás néhány hónapra a 2-es típusú cukorbetegség tüneteinek eltűnéséhez vezethet, e gyógyszerek abbahagyásával megnő a kockázata annak, hogy a leadott kilók viszatérnek. „A súlykontroll elérése és fenntartása érdekében figyelmünket a fogyás elősegítésére és a visszahízás megelőzésére kell összpontosítanunk. A remisszió hosszú távú fenntartásának meghatározására szolgáló vizsgálatokat évente el kell végezni, a lehetséges szövődmények azonosítására ajánlott vizsgálatokkal együtt” – mondta Rothberg.

Rothberg és Michael Lean, a Glasgow-i Egyetem kutatója is aggodalmát fejezte ki a „cukorbetegség remissziójával” kapcsolatban, megjegyezve, hogy a remissziót másképpen használják a rák leírásakor. A rákbetegséggel diagnosztizált emberek általában intenzív kemoterápiás kezelésben részesülnek, majd több éven keresztül megfigyelik őket, mielőtt azt mondanák, hogy a betegségük "remisszióba került". A 2-es típusú cukorbetegségre vonatkozó meghatározás alapján azonban a betegek már néhány hónapos fogyás után remisszióban vannak.

Veszélyesebb, mint a rák

„A 2. típusú cukorbetegek esetében a tartós fogyás fontosságát közel sem veszik olyan komolyan, mint kellene" – mondta Lean, aki ennek alátámasztására megemlítette a mellrák, a non-Hodgkin limfóma és a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisát követő 10 év túlélési arányát. Míg a mellrák és a non-Hodgkin limfóma túlélési aránya egy évtized után 80 százalék, illetve 60 százalék, addig a 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizáltak túlélési aránya mindössze 50 százalék. 

A 2-es típusú cukorbetegség szorosan összefügg a helytelen életmóddal. A túlsúly kiváltó oka és következménye is lehet a betegségnek. Ez egyrészt azért van, mert diabétesz esetén gyakran úgynevezett falási rohamok törnek rá a betegre, ami főleg szénhidrát- vagy cukoréhségben nyilvánul meg. A cukorbetegség e típusának hátterében inzulinrezisztencia húzódik, azaz az állandó túlkínálat miatt a sejtek már nem olyan érzékenyek az inzulinhatásra, így kompenzálásként a hasnyálmirigy még több inzulint termel.

Blandine Laferrere, a New York-i Columbia Egyetem központi endokrinológiai részlegének docense a szimpóziumon a "visszaesés” lehetőségéről beszélt, beleértve a magas vércukorszint és más diabéteszes tünetek visszatérését a remisszió időszakát követően. Ha valakinél 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizálnak, a legjobb esélye a remisszió elérésére az, ha korán elkezdi a kezelést, a testsúlyszabályozásra és az életmódbeli szokások módosítására összpontosítva. Azoknál, akik a cukorbetegség diagnózisa után hamarosan elkezdik a kezelést, kisebb a visszaesés esélye, ha sikerül remissziót elérni.

Korai kezelés, jobb esélyek

Laferrere szerint azok szervezte, akik korán kezdik a kezelést, nagyobb valószínűséggel őrzi meg képességét az elegendő inzulin teremlésére, vagy védekezik a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeinek károsodása ellen. Azt is megemlítette, hogy a bariátriai műtéten átesett és remissziót elért emberek nagyobb valószínűséggel esnek vissza, ha régebben diagnosztizálták náluk a cukorbetegséget, vagy ha a műtét előtt inzulint szedtek.

A visszaesés esélyének minimalizálása érdekében a fogyás fenntartása, valamint az étrend és a testmozgás megváltoztatása kulcsfontosságú  – összegezte a Diatribe.