Cukorbetegség esetén a szervezet nem termeli, vagy nem hasznosítja megfelelően az inzulin hormont. Ez egy krónikus állapot, nem gyógyítható, a kezelés lényege a súlyos szövődmények, a tartós egészségromlás megelőzése, kivédése. A diabétesz legmodernebb terápiái és az ehhez szükséges eszközök itthon is elérhetők, ám az életmód kiemelt szerepet kap a cukorbetegség kezelésében. A terápia sikere nagymértékben függ a táplálkozástól, a mozgástól, ugyanakkor a genetikai tényezők, a túlsúly és a stressz is befolyásolja azt.
A 2-es típusú cukorbetegség idővel súlyosbodhat, az életkor, a hormonális változások, a stressz és az inzulintermelés lassulása hatással van a cukorháztartás szabályozására, kontrolljára. A vércukorszint egyensúlyban tartásához a megfelelő diéta és életmódváltás mellett az idő múlásával gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ám az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás így is a kezelés alappillére marad.
Tabletták a megfelelő vércukorszintért
A vércukorszint csökkentését szolgáló tabletták segítenek, hogy a szervezet jobban hasznosítsa az általa termelt inzulint. A cukorbetegség kezelésére többféle gyógyszer is alkalmazható, ezek különböző módon csökkentik a vércukorszintet. Hatóanyaguk alapján különböző gyógyszerosztályokba, kategóriákba sorolhatók.
A biguanidok olyan készítmények, amelyek csökkentik a májból a cukor kiáramlását a vérbe, így csökkentve a vércukorszintet, az izomsejtek így könnyebben felhasználják a működésükhöz szükséges cukrot. Sokszor alkalmazzák más készítményekkel kombinálva is. Leggyakoribb mellékhatásuk az étvágytalanság, émelygés, gyomorbántalmak és hasmenés. Ezek elkerülésére célszerű fokozatosan növelni a dózisokat a terápia során.
Tiazolidindionok (TZD-k) vagy glitazonok lehetővé teszik, hogy a szervezet hatékonyabban használja fel a saját inzulinját, ezáltal több cukor kerül az izomsejtekbe, kevesebb marad a véráramban. Mellékhatásként felléphet súlygyarapodás és fokozott vízvisszatartás. Szívelégtelenség, szívinfarktus, májbetegség, terhesség vagy szoptatás esetén nem alkalmazható.
A szulfanilureák több inzulin termelésére késztetik a hasnyálmirigyet, ezáltal csökkentik a vércukorszintet. A bevitt táplálékkal nem arányos, nagyobb adag bevétele alacsony vércukorszintet (hipoglikémiát) okozhat. Mellékhatásként súlygyarapodás fordulhat elő.
Az alfa-glükozidázgátlók emésztés során lassítják a szénhidrátok lebontását, így a glukóz lassabban jut a véráramba. A legfőbb mellékhatások: puffadás és fokozott gázképződés.
A prandiális glukózregulátorokat vagy meglitinideket étkezés közben kell bevenni. A vércukorszint szabályozása érdekében közvetlenül az étel elfogyasztása után gyors inzulin-elválasztást idéznek elő. Lehetséges mellékhatás az enyhe hipoglikémia, melyet émelygés, hányás, hasmenés és gyomorégés kísérhet.
A dipeptidil-peptidáz 4 (DPP-4) gátlók a gyógyszerek a bélbe került tápanyagok emésztése során termelődő bélhormonok, az úgynevezett "incretinek" vérszintjét emelik, amelyek a hasnyálmirigyet több inzulin termelésére késztetik étkezés után, amikor a vércukorszint magasabb. Ez a gyógyszer csak 2-es típusú cukorbetegség esetén alkalmazható. Kisebb az esély a hipoglikémiára, és nem növelik a testsúlyt.
GLP-1 analóg és receptor agonista terápia
Új, korábban itthon nem alkalmazott gyógyszercsoport. E készítmények már említett "incetin" hormonok leghatásosabb képviselőjéhez, a GLP-1-hez hasonló szerkezetűek, annak hatását erősítik a szervezetben. Bár e gyógyszereket az inzulinkezeléshez hasonlóan, beadó tollal kell a szervezetbe juttatni, mégsem inzulinról van szó. Hatásukra jelentősen fokozódik az inzulin termelése a hasnyálmirigyben, így csökken a vércukor szintje. Hatásmechanizmusa a vércukorszint mértékétől függ, magasabb érték esetén több, alacsonyabb vércukorszint esetén kevesebb inzulin termelődik, így hipoglikémia kialakulásától sem kell tartani. Előnyük, hogy lassítják a gyomor ürülését, csökkentik az étvágyat, így a kezelés során a testsúly is kontroll alatt tartható.
Nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT-2) gátlók
Az SGLT2 serkenti a glükóz transzportját a vesetubulus sejtmembránján keresztül, így lehetővé teszi a glükóz visszaszívódását a véráramba. Egészséges egyéneknél tulajdonképpen az összes filtrált glükóz visszaszívódik az un. proximális vesetubulusokban. Cukorbetegeknél az SGLT2 túlzott expressziója figyelhető meg, és a vese általi glükóz-visszaszívás még fokozottabb lehet.
Az SGLT2 gátlása mérsékli a glükóz visszaszívódását a vesetubulusokból, ez a vizelettel történő glükóz-kiválasztáshoz, kalóriavesztéshez és fokozott vizelet-kiválasztáshoz vezet.
A klinikai vizsgálatok és a terápiás gyakorlat adatai a vércukorszintek szignifikáns javulását, szignifikáns testsúlycsökkenést és a szisztolés vérnyomás szignifikáns csökkentését is igazolják. Mindenkinél más gyógyszer válik be, és gyakran előfordul, hogy többféle tablettatípust és azok kombinációit alkalmazzák. A szakemberek az életmód és az általános egészségi állapot függvényében döntenek arról, hogy az érintettnek melyik gyógyszer a legmegfelelőbb. Mivel a 2-es típusú cukorbetegség idővel változik, így módosulhat az alkalmazott gyógyszer típusa és adagja is. A különféle gyógyszerek eltérően a hatnak, de akkor leghatékonyabbak, ha az előírásoknak megfelelően alkalmazzák őket.
Forrás: Diabet.hu, Magyar_orvos.hu
