A hazai levegő szennyezettsége is hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon másfél-kétszer többen halnak meg kardiopulmonális megbetegedésekben és tüdőrákban, mint az egyébként hasonló történelmi-gazdasági adottságokkal bíró Szlovákiában vagy Csehországban – hívta fel a figyelmet Dr. Losonczy György, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója.
Az Egészségügyi Világszervezet és az Európa Tanács javaslatára folyamatosan mérik, illetve becsülik Európa légszennyezettségét, ezen belül a 10 és a 2,5 mikronnál kisebb szemcseméretű szállópor-koncentrációt. A 2,5 mikronnál kisebb szemcseméretű, különösen káros hatású szennyezettség kimagasló Közép- és Kelet-Európában, ezen belül főként Magyarország középső és keleti területein. Ez egyértelmű összefüggést mutat a kardiopulmonális megbetegedések (szívinfarktus, hörghurut, asztma) és a tüdőrák gyakoriságával.
Dr. Losonczy György, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója elmondta: a levegő részecskeszennyezettségéhez sokféle anyag járul hozzá: ezek lehetnek szilárdak vagy folyékonyak, füst, gőz, korom, egyéb égéstermékek, vagy akár a szél által felkevert por, tengeri só, pollenek, spórák. A részecske szennyezettséget fokozzák a fa vagy széna elégetése nyomán képződő füstök, a motorok kipufogógáza, de olyan másodlagos égéstermékek is, mint a szulfátok és nitrátok, amelyek porlasztott anyagok kondenzátumai vagy a légkörben oxidálódott gázok melléktermékei.
A levegőben lebegő szennyező részecskéket aerodinamikai átmérőjük alapján osztályozzák, ez határozza meg, hogy a részecske milyen mélyen hatol be az emberi szervezetbe. A 10 mikronnál nagyobb részecskék nem kerülnek a felső légutaknál mélyebbre, az ennél kisebbek bejutnak a hörgőrendszerbe. Ma a legveszedelmesebbnek azonban a 2,5 mikronnál kisebb részecskéket (PM 2,5) tartják, mert igazolódott, hogy ez a méretű szennyeződés lejut a léghólyagocskákba is, sőt bekerül a véráramba, ahol vérrögképző hatású. Ezek ezért nemcsak pulmonális, hanem – még inkább – szív- és érrendszeri kockázatot jelentenek.
A 90-es években több mint száz különböző vizsgálat erősítette meg, hogy a légszennyezettség kapcsolatban van számos betegség, sőt a korai halálozás arányával. Ezután indultak el a több ezer, majd több százezer lakost bevonó tíz-tizenöt éves vizsgálatok, amelyek megerősítették, hogy a lakosság átlagos várható élettartama és a légkör tartós szennyezettsége között szoros kapcsolat áll fenn. Sőt, a PM2,5-szennyezettség sikeres, tartós csökkentése után, a következő 5–10 évben igazolták a halálozási kockázat csökkenését is.
Európában főként a 10 mikronnál kisebb részecskék mérése terjedt el széles körben, PM2,5- mérést egyelőre kevesebb helyen végeznek, de a PM10- szennyezettség eloszlásából erre is következtetni lehet.
