Világszerte az emberek közel egyötöde szenved irritábilis bél szindrómában, ami gyomortáji fájdalmat és súlyos diszkomfortérzetet vált ki evés után - írja a Leuveni Katolikus Egyetem közleménye . Mindez az életminőségükre is kihatással van, és bár a gluténmentes és egyéb diéták hasznosak lehetnek ilyen esetekben, ugyanakkor a probléma hátterében zajló folyamatok egyelőre rejtélyesek a tudomány előtt. Ezek a páciensek ugyanis nem allergiásak a panaszt kiváltó ételekre, ahogy más olyan állapot sem áll fenn náluk, mint például a cöliákia , avagy lisztérzékenység.
"Ezeket a beteget gyakran nem veszik kellően komolyan az orvosok. Allergiás reakció hiányában úgy gondolják róluk, a probléma csak a fejükben létezik, bélrendszerük fiziológiájával valójában nincs semmi gond" - mondta el Guy Boeckxstaens, az egyetem gasztroenterológus professzora. A szakember és kutatótársai egereken és emberek egy kisebb csoportján lefolytatott vizsgálata ugyanakkor bizonyítékot talált arra, hogy az IBS igenis valódi betegség. A kutatók kapcsolatot találtak egyes ételek és az immunrendszer hisztamintermelésért felelős sejtjei, az úgynevezett masztociták aktiválódása között.
A hisztamin szerepe
Boeckxstaens professzor és kollégái korábban már kimutatták, hogy a hisztamin mint az immunrendszer egy fontos összetevőjének gátlása javítja az IBS-sel élők állapotát. Egy egészséges bélrendszerben az elfogyasztott ételek nem váltanak ki immunválaszt, így hát az első megválaszolandó kérdés az volt, hogy vajon minek hatására szűnik meg ez a tolerancia. Fontos megfigyelés e téren, hogy az IBS-betegek gyakran arról számolnak be, hogy tüneteik egy-egy gyomor-bélrendszeri fertőzést követően jelentkeztek először. A kutatók ennek alapján feltételezték, hogy amennyiben a fertőzés és egy adott élelmiszer egyszerre van jelen a belekben, úgy az immunrendszer arra az ételre is érzékennyé válhat.
A hipotézis ellenőrzése céljából kísérleti egerek szervezetében gyomor-bélrendszeri fertőzést idéztek elő, illetve ezzel egyidejűleg ovalbuminnal , a tojásfehérje egy fehérjéjével táplálták őket. Az ovalbumint gyakran alkalmazzák különböző kísérletekben, amikor valamilyen ételantigént kell modellezni, azaz olyan vegyületet, amely immunválaszt provokál ki. Miután a fertőzést kikezelték, újfent ovalbumint adtak az egereknek, arra keresve a választ, hogy vajon érzékennyé vált-e az immunrendszerük rá. Az eredmények pedig beigazolták a kezdeti feltevést: az ovalbumin immár önmagában is a masztociták aktiválódását, hisztaminkibocsátást, ennél fogva emésztőrendszeri intoleranciát és fokozott hasi fájdalmat váltott ki. Ezzel szemben a kontrollcsoportba tartozó, fertőzésmentes rágcsálók szervezete gond nélkül befogadta az ovalbumint.
Emberi betegeknél is hasonló hatást figyeltek meg
A felfedezés birtokában a kutatók már képesek voltak felgöngyölíteni az immunválasz különböző lépéseit, amelyek az ovalbumin emésztése során a masztociták aktiválódásához vezettek. Az immunválasz ráadásul kizárólag bélrendszer fertőzés által érintett szakaszára korlátozódott, nem váltott ki tehát olyan általános panaszokat, mint az ételallergiák szoktak. Boeckxstaens professzor szerint mindezek alapján már ételekhez köthető immunológiai betegség egész spektrumáról beszélhetünk. Ennek a spektrumnak az egyik végén helyezkedik el, amikor az adott ételantigénnel szembeni immunválasz erősen lokalizálódott, ahogy az az IBS esetében is látható. A másik végén pedig az ételallergiák találhatók, amikor a masztociták aktiválódása egy súlyos, generalizált állapotot eredményez, a többi között kihatással még a légzésre és a vérnyomásra is.
A kutatók összesen 12 IBS-beteg bevonásával elvégeztek egy humán kísérletet is. Olyan antigéneket injektáltak a páciensek bélfalába, amelyekről ismert, hogy rendszerint panaszokat váltanak ki náluk. Ezt követően éppúgy egy helyi immunválasz lépett fel náluk, mint ahogy azt korábban az egérkísérletek során is megfigyelték a szakemberek. A vizsgálatba bevont egészséges önkéntesek szervezetében pedig szintén nem alakult ki hasonló immunológiai reakció. A kutatócsapat is elismeri, hogy mivel egyelőre csak kevés alany vett részt a tanulmányban, így eredményeik igazolására további, nagyobb embercsoporton végzett kísérletekre lesz szükség. Ezzel együtt a felfedezés igen kecsegtető, különösen annak ismeretében, hogy a korábbi tudományos tesztek javulást mutattak ki IBS-betegeknél antihisztaminos kezelés hatására.
Összességében a masztociták aktiválódásához vezető folyamatok pontos megismerése kulcsfontosságú, egyszersmind ez lehet az alapja új terápiás módszerek kifejlesztésének. Boeckxstaens professzor rámutatott, hogy a masztociták a hisztamin mellett egyéb vegyületeket is kibocsátanak, így igazán jelentős hatást nem is a hisztamin, hanem kifejezetten e sejtek aktiválódásának blokkolásától lehetne remélni. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Nature című tudományos folyóiratban jelent meg.
