„Az INR (International Normalized Ratio) egy specifikus vérvizsgálat, amely annak mérésére szolgál, hogy kumarin típusú alvadásgátló szer szedése esetén a vér alvadási ideje mennyire tér el a normáltól. Leggyakrabban olyan páciensek esetében használjuk, akik véralvadásgátló gyógyszereket (antikoagulánsokat) szednek, hogy beállíthassuk és nyomon kövessük a terápia hatékonyságát. Esetenként olyan betegeknél is vizsgáljuk – vérzési rendellenesség, májbetegség vagy K-vitamin-hiány ellenőrzésére –, akik nem szednek véralvadásgátló szereket. Amennyiben műtétre vagy intervenciós beavatkozásra (például biopszia, aspirációs citológia) kerül sor, a páciensnek egy friss véralvadási laboreredményt (INR-érték) is vinnie kell magával, hogy minimalizálható legyen a vérzés kockázata” – foglalta össze lapunkhoz eljuttatott közleményében prof. dr. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ trombózisspecialista, belgyógyász szakorvosa.
Hozzátette, az INR egy nemzetközi egyezség alapján számított érték, amelyet a protrombinidő (PI) alapján kalkulálnak egy úgynevezett szenzitivitási index figyelembevételével. Erre praktikusan azért van szükség, mert a PI-teszt kivitelezése során használt reagensek gyártónként és laboronként eltérőek lehetnek. Az INR-érték segítségével viszont összehasonlíthatóvá válnak ezek az eredmények.
A protrombin szerepe a véralvadásban
„Az alvadás egy összetett és rendkívül kifinomult biokémiai folyamat. A protrombin (amelyet II. alvadási faktorként is ismerünk) egy májban termelődő fehérje, a véralvadási rendszer egyik kulcsfontosságú enzime. A protrombin először trombinná alakul, amely katalizálja a fibrinogén fibrinné alakulását. Az így létrejött fibrinháló a kitapadó vérlemezkékkel együtt alkotja a vörös alvadékot (vérrögöt), amely megakadályozza a további vérveszteséget. Összefoglalva tehát: a protrombinidő azt mutatja meg számunkra, hogy a páciens vére hány másodperc alatt alvad meg. Csökkent mennyisége vérzékenységet, míg emelkedett szintje trombofíliát eredményez” – magyarázza prof. dr. Blaskó György.
Ezért kell ellenőrizni az INR-szintet
Az INR értéke egészséges embereknél ideális esetben 1,0. Azoknál azonban, akik véralvadásgátló kezelést kapnak, a célérték általában 2,0 és 3,0 között van. Ez azt jelenti, hogy esetükben a protrombinidő sokkal hosszabb, mint egy normál embernél. Azoknál, akiknél magas a vérrögképződés kockázata (például műbillentyűk beültetését követően), még ettől is magasabb (3,5-4,5) célértékre lehet szükség. A protrombin – szintetizálódása után – jelentős kémiai átalakulásokon megy keresztül, amíg jó, aktív protrombin lesz belőle. Ezt a folyamatot gátolja meg mindegyik kumarin típusú antikoaguláns (a NOAC, DOAC típusúak azonban nem).
„Az antikoaguláns tabletták megakadályozzák a vérrögképződést (de nem hígítják a vért, ahogyan azt gyakran rosszul használják a köznyelvben). A páciens számára előírt véralvadásgátló kezeléssel tehát az a cél, hogy ezt az értéket növeljük, vagyis a véralvadását késleltessük. Az alkalmazott gyógyszer hatékonyságát pedig az határozza meg, hogy mennyivel hosszabbítja meg a protrombinidőt vagy növeli az INR-t, ezért 6 hetente ellenőrizni kell” – emeli ki a szakember.
„A régebbi, kumarin típusú véralvadásgátló készítményeket (acenokumarol, warfarin) szedő betegek esetében rendszeresen (hathetente) kell ellenőrizni az INR-értéket, mivel az alvadási idő ingadozó szintje (K-vitamin, zöldségfogyasztás, fájdalomcsillapítók stb.) megnövelheti a vérzéses szövődmények rizikóját. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az INR értékét számos tényező (gyógyszerek és táplálékkiegészítők, ételkölcsönhatások, alapbetegségek) is befolyásolhatják, ezért alkalmazásuk nagyfokú fegyelmet követel meg a betegtől, egyben a rendszeres ellenőrzés is elengedhetetlen. Az új típusú (NOAC), biztonságosan alkalmazható véralvadásgátlók esetében azonban már nincs szükség az INR sorozatos kontrolljára, és a betegeknek nem kell tartania az esetleges ételkölcsönhatásoktól sem” – mondja a trombózisspecialista.
