A vesefejlődési rendellenességeket általában a gyerekurológusok, gyereksebészek ismerik fel. Ilyen például az, amikor valakinek az egyik veséje hiányzik, vagy úgynevezett patkóveséje van, amikor a két vese alsó pólusa összenő. Előfordul, hogy valakinek a veséje máshol, például a kismedencében vagy egyéb helyen helyezkedik el. Olyan is van, hogy a vesében szűkület alakul ki azon a részen, ahol a vizelet kifolyna, emiatt vizeletes pangás és vesetágulat alakul ki, végső esetben zsákvese. Felnőtt korban előbbieknek már csak szövődményeivel találkoznak az urológusok.
A másik nagy csoportba a vese gyulladásos betegségei tartoznak, amelyek viszonylag gyakoriak, főleg fiatal nőknél fordulnak elő. Ezek az esetek döntő többségükben úgynevezett (húgyúti fertőzésből, hólyaghurutból) felszálló gyulladások. A kiváltó ok ez esetben tehát a felfázás és annak elhanyagolása.
Számolni kell a vese daganatos megbetegedéseivel is. Elsősorban a vesekéregből kiinduló daganatok tartoznak ide. Ezek az összes rosszindulatú daganatnak 3 százalékát teszik ki, ami azt jelenti, hogy Magyarországon évente hozzávetőlegesen 1500-2500 új vesedaganatos beteggel számolhatunk.
A vesekövességet mindenképpen ki kell emelni, ez ugyanis nagyon gyakori betegség: a hazai népesség 5-6 százalékát érinti, ami világszinten középmezőnynek felel meg. A kövesség hátterében rengeteg ok állhat, többek közt olyan életmódbeli tényezők, hogy valaki kevés folyadékot fogyaszt, kizárólag ásványvizet iszik, vagy éppen túl sokat sózza ételeit. Sok egyéb mellett pajzsmirigybetegség, mellékpajzsmirigy-betegség is okozhat vesekövességet, ugyanis ezek a csontból kivonják a kalciumot, kövességet okozva ezzel. A fokozott D-vitamin bevitel ugyancsak növeli a kockázatot, de vannak a vesének olyan belgyógyászati betegségei, amelyek szintén vesekövességet okozhatnak. Egyes anyagcsere-betegségek, például a magas húgysavszint is eredményezhet a köszvény mellett köves megbetegedést. Ugyancsak ilyen a magas cisztinszint, ami egy veleszületett enzimbetegség. A testmozgás hiánya is vezethet kövességhez, de hajlamosítanak rá a húgyúti fertőzések is, egyes anatómiai rendellenességek, fejlődési rendellenességek is.
Krónikus vesebetegség akkor alakul ki, ha a vese tartósan károsodik, a gyakoriság pedig a kor előrehaladtával emelkedik. Ennek előfordulása a laboradatok alapján 8-10 százalékos, amin belül az enyhébb esetek jóval gyakoribbak, a súlyos, vesepótlást igénylő végstádiumú állapot pedig nagyon ritka.
A vesebajok kezelése értelemszerűn az adott betegség típusától függ. Gyulladásoknál elsősorban antibiotikumokat adnak, bár egy súlyos tályogképződéssel járó gyulladásnál becsövezésre, műtéti kezelésre is szükség lehet. A fejlődési rendellenességek kezelésére elsősorban műtéteket javasolnak.
A vesekő vagy spontán távozik, vagy ha nem, akkor lökéshullám-kezeléssel lehet összetörni. Ha erre a beteg nem alkalmas, vagy a kő túl nagy vagy túl kemény, akkor bőrön keresztül, úgynevezett perkután eljárással lehet összetörni és kivenni. Ha a vesekő vesevezeték felől is megközelíthető, akkor alulról is föl lehet menni érte hajlékony eszközzel. Ha ez sem kivitelezhető, akkor laparoszkóppal lehet eltávolítani, nyílt műtétre csak ritkán van szükség.
Daganatoknál, ha ez lehetséges, akkor elsősorban nyílt vagy laparoszkópos műtétre van szükség, akár a vese részleges megtartása vagy teljes eltávolítása mellett. Ha a műtét nem végezhető el, akkor rádiófrekvenciás ablációval is történhet a kezelés, de alkalmazható fagyasztásos eljárás és nagy frekvenciájú ultrahangos roncsolás is. Előrehaladott betegségnél kemoterápiára is szükség lehet. Ez esetben célzott kemoterápiát alkalmaznak, amelyek jórészt csak a beteg sejtekre hatnak.
Ha nefrológiai vesebetegségekről van szó, akkor azok kezelése nem csak a vesét érő károsodások minimalizálása vagy visszafordítása miatt fontos, hanem azért is, mert a vesebetegségben szenvedők rendszerint nem vesebetegségben, hanem annak valamilyen - főképp kardiovaszkuláris - szövődményében halnak meg. Ezért kell az ilyen betegségekre különösen nagy gondot fordítani.
A vesebetegségek megelőzését megfelelő életmóddal, a felfázás elleni védekezéssel, rendszeres, bőséges folyadékfogyasztással lehet segíteni. A daganat kockázatát a dohányzás és az elhízás kerülése csökkentheti.
A belgyógyászati vesebetegségek megelőzését a rendszeres szűrővizsgálatok - vizeletvizsgálat és laborellenőrzés - mindenképp segíti, hiszen ezzel a problémákat idejében fel lehet fedezni, a kezelést időben meg lehet kezdeni. Másrészt segíti a megelőzést a magas vérnyomás beállítása, a cukorbetegség karbantartása.
Bővebb leírást a Betegségek A-Z vesebetegsegek szócikkében olvashat.
