Szülés után vagy idősebb korban számos hölgy tapasztalja meg az úgynevezett stressz-inkontinenciát, vagyis azt a jelenséget, amikor köhögéskor, tüsszentéskor, esetleg egy nagyobb nevetéskor akaratlanul is távozik néhány csepp vizelet. A legtöbben lemondóan sóhajtanak ilyenkor, hiszen az idősebb generációktól azt hallották: mindez természetes, együtt kell élni vele. Kevesen tudják, hogy a medencealapi izomzat, amelynek gyengülése kiváltja ezeket a tüneteket, a megfelelő gyakorlatok segítségével erősíthető. Így nemcsak az inkontinencia-betétre nem lesz szükség, hanem az illető szexuális élete is javulhat. Tápainé Bajnay Márta gyógytornászt arról kérdeztük, miben segíthetnek kollégái az akaratlan vizeletvesztéssel küzdőknek.
- Hogyan segíthet a gyógytorna az inkontinenciával járó kellemetlenségeken?
A gyógytornával a medencealapi izmok erősíthetők meg. Ezeknek a farokcsigolyától a szeméremcsontig, és a combcsontok között elhelyezkedő izomkötegeknek az a feladata, hogy rugalmasan alátámasszák a kismedencei szerveket, és egyben gondoskodjanak a húgycső, a végbél zárásáról, valamint a hüvely akaratlagos mozgatásáról. Ha ez az izomzat meggyengül, a nyílások nem zárnak tökéletesen, és máris fellép a stressz-inkontinencia. Mindez elsősorban a hölgyek jellemző problémája, náluk a várandósságok, a szülések, a túlsúly, valamint a változó korral járó ösztrogénhiány mind hozzájárul a medencealapi izmok megnyúlásához.
- A férfiak inkontinenciáján ezek szerint egyáltalán nem segít a gyógytorna?
A férfiak inkontinens panaszait elsősorban széklet-inkontinencia esetén enyhítheti a gátizom-erősítés. Ha a vizelet tartásában segédkező izmok a prosztata radikális műtéte miatt gyengülnek el, arra is vannak tornagyakorlatok, ezek azonban teljesen mások, mint a nők gyakorlatai. Férfiak és nők esetében is igaz azonban az, hogy a már kialakult inkontinencia okát érdemes előbb orvos segítségével tisztázni. A vizelettartási problémáknak ugyanis számos kiváltó oka lehet, a medencealapi izmok gyengeségétől a hólyagproblémákon át egészen akár a daganatokig. Legelőször ezt kell felderíteni, kivizsgálni, ennek alapján kell megválasztani a helyes kezelési módszert, ami lehet akár a gyógytorna is, de ennek eldöntése mindenképpen orvosi feladat.
- Vagyis a gyógytornászhoz az orvos küldi a beteget?
A kialakult vizelet- és széklettartási problémákkal küzdőket valóban leggyakrabban az orvos küldi gyógytornászhoz. Ilyenkor egyénileg kell felmérni a problémát a diagnózis alapján, majd a gyógytornász személyre szabott programot állít össze, és folyamatosan ellenőrzi az előrehaladást. De nem kell megvárni, amíg kialakulnak a tünetek: megelőzésként csoportos tornára is van lehetőség, azok számára, akik babát terveznek, vagy éppen már babát várnak, esetleg szülés után szeretnének regenerálódni. Érdekességként megemlíteném, hogy egyes országokban az egészségbiztosító nem is téríti az idősebb korban kialakuló inkontinencia kezelésének költségét, ha az illető szülés után nem vett részt gát-rehabilitáción. A változó kor előtt álló hölgyek számára is hasznos lehet a gáttorna, szintén a későbbi panaszok megelőzésére.
- Miben különböznek a gyógytornásznál végzett gátizom-erősítő gyakorlatok a számos fitnesz-szalonban hirdetett intim tornától?
- A legfontosabb különbség az, hogy a gyógytornász a gátizmok állapotának felmérése után szakszerű, személyre szabott segítséget tud nyújtani. Így azoknak, akiknél már kialakultak a problémák, a gyógytornász a legjobb választás. A gátizmok erősítése egyébként minden intim torna esetén szinte ugyanúgy történik: ezek a gyakorlatok több ezer éve ismertek, a keleti hölgyek többek között a szexuális életük tökéletesítése érdekében végezték őket. Az ötvenes években Arnold Kegel írta le a hüvelyi és a gátizomzat erősítésének módszerét, a mai napig az ő gyakorlatsorának nyomán haladunk mi is. Az edzőtermekben, jógastúdiókban hirdetett órákat elsősorban egészséges hölgyeknek ajánlanám, megelőzés céljából.
