Aranyérnek a végbélnyálkahártya alatt kialakuló érköteget hívjuk, amely gyulladásával és megnagyobbodásával kellemetlen tüneteket eredményez. Bár kevesen beszélnek róla, valójában egyáltalán nem számít ritka betegségnek, sőt: minden harmadik embernél kialakul az élete során, az 50 feletti korosztály körében pedig még ennél is gyakoribb az előfordulása. Leggyakoribb tünetei a székelés után papíron maradt vércseppek, egy kitapintható csomó a végbélnyílásnál, illetve a viszketés és a diszkomfortérzet ezen a tájékon.
Manapság a betegség már igen jól gyógyítható, a kezelés módját azonban az is meghatározza, hogy milyen súlyosak a panaszok. Ez alapján négy stádiumot különböztetnek meg az orvosok, és míg az első két stádiumban a helyes életmód, illetve bizonyos kenőcsök és kúpok használata is enyhítheti a tüneteket, a harmad- és negyedfokú aranyér esetén már előfordulhat, hogy csak a műtét jelenthet megoldást. Ettől sokan rettegnek, valójában azonban nincs rá okuk: manapság az aranyérműtét már egy rutinbeavatkozás, amely gyakorlatilag semmilyen komoly veszélyt nem jelent a betegre. Néhány szabályt azonban nem árt betartani.
Így zajlik az aranyérműtét
A műtétet helyi érzéstelenítéssel és altatással is elvégezhetik, utóbbi jobban megviselhet bizonyos betegeket, ezért nem mindenkinek ajánlott. A műtét során az oda-, illetve elvezető ereket elkötik, a megnagyobbodott csomókat pedig leválasztják. Több eljárás is ismert, az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb az úgynevezett gumigyűrűs leszorítás, amely során a duzzadt érpárnát egy speciális gyűrűvel szorítja le az orvos, amely ettől elhal. A vágást csinálhatják lézerrel is, amely a keletkező sebet tulajdonképpen lehegeszti, így a fertőzés esélye is kisebb, és a gyógyulási folyamat is felgyorsul. Létezik injekciós terápia is, melynek során egy befecskendezett oldattal zárják le a keringésről az érintett szakaszt.
Rövid távon a seb elfertőződése és vérzése jelenthet veszélyt, hosszabb távon pedig előfordulhatnak széklet- és vizeletürítési zavarok, mivel a végbél záróizma is megsérülhet a beavatkozáskor. A legtöbb esetben azonban a műtétet sem fájdalmak, sem pedig szövődmények nem kísérik.
Mit tegyünk, hogy ne újuljon ki a betegség?
A műtét után a helyes életmód kialakítása az egyik legfontosabb feladat, melynek alapja a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott, rostokban gazdag táplálkozás és a gyakori folyadékfogyasztás. Fontos az is, hogy a sebet tisztán tartsuk, az érintett területet naponta több alkalommal is mosni kell, és napi egy-két alkalommal fertőtlenítés is javasolt. Azért túlzásba sem szabad esni ezeknek a készítményeknek a használatával, hiszen nagy dózisban a bőrön lévő, hasznos baktériumokat is elpusztítja, ez pedig szintén növelheti a gyulladások és fertőzések veszélyét.
